A világ legrégebbi DNS-ét vonták ki szibériai mamutokból

A világ eddigi legrégebbi DNS-ét nyerték ki és szekvenálták tudósok olyan mamutok fogaiból, amelyek bő egymillió éve barangoltak Szibéria északkeleti részén.

A kép illusztráció Forrás: Flikcr

A Nature című tudományos folyóiratban szerdán ismertetett kutatás során három különböző mamutból vontak ki DNS-t, a permafrost által az utókornak jó állapotban megőrzött állatok őrlőfogából.

Az Orosz Tudományos Akadémián, Moszkvában őrzött mamutmaradványokat már évtizedekkel ezelőtt feltárták, de várni kellett a legújabb tudományos módszerekre, hogy kivonhassák belőlük az örökítőanyagot.

A három mamut közül a legrégebbi, amelyet a Kresztovka folyó mentén találtak, körülbelül 1,2 millió éves. Egy másik, amelyet az Adicsa folyó mellett ástak ki a földből, 1-1,2 millió évvel ezelőtt élhetett. A harmadik példány, amely a Csukocsja folyó mellett került elő, 700 ezer éves lehet.

„Messze ez a legősibb DNS, amelyet sikerült kinyerni, ezerszer régebbi, mint például a vikingeké” – írta a Nature-ben Love Dalen, a stockholmi Paleogenetikai Központ tudósa, a kutatás vezetője.

A legősibb élőlény, amelyből DNS-t sikerült kivonni, eddig egy 700 ezer éves ló volt a kanadai Yukon területén. A tudós összehasonlításul megjegyezte, hogy a ma élő emberfaj, a Homo sapiens nagyjából 300 ezer évvel ezelőtt jelent meg.

A szibériai mamutokból kinyert DNS nagyon apró darabokra bomlott, ezért „ultrarövid DNS-sorok sok milliárdját kellett szekvenálni ahhoz, hogy összerakhassunk egy teljes genomot” – írta Love Dalen.

A kép illusztráció
Fotó: Flikcr

A prehisztorikus élőlényekről származó ismeretek zöme megkövült csontvázakból származik, de ezek csak korlátozott információt nyújtanak egy élő szervezetről, főleg a genetikai összefüggésekről. Az ősi DNS segíthet betömni az ismeretekben mutatkozó réseket.

Az egyre újabb és korszerűbb technikák lehetővé teszik egyre régebbi DNS-ek kivonását. Dalen szerint ugyanakkor legfeljebb 2-3 millió évig lehetséges visszamenni a DNS-kinyerésben.

Az ősi DNS-minták szekvenálása és a később elpusztult példányok örökítőanyagával való összevetése révén a tudósok következtetni tudnak a mamutok evolúciójára és migrációjára. Az utolsó mamutok körülbelül 4000 éve pusztultak el a Wrangel-szigeten.

A most vizsgált három példány közül a legrégebbi, a kresztovkai mamut DNS-e egy korábban ismeretlen genetikai vonalhoz tartozik, amely több mint 2 millió éve különült el a jól ismert gyapjas mamuthoz vezető génvonaltól.

Úgy tűnik, hogy a kresztovkai vérvonalhoz tartozó mamutok vándoroltak be elsőként, mintegy 1,5 millió éve Szibériából Észak-Amerikába egy ma már nem létező szárazföldi összeköttetésen át, és a gyapjas mamutok csak 400-500 ezer évvel ezelőtt követték a példájukat – írja a publikációban Tom van der Valk, a svédországi SciLifeLab genetikusa.

A kutatás szerint az adicsai mamut a gyapjas mamut őséhez, a sztyeppei mamuthoz tartozhatott, a csukocsjai mamut pedig már egyike lehetett a gyapjas mamut legelső példányainak.