Albert Einstein tudósként Nobel-díjat érdemelt, de férjként nem volt mintaszerű. Első felesége, a matematikus és fizikus Mileva Marić megtapasztalhatta, milyen önző tud lenni egy úgynevezett zseni. Miután kezdett megkopni az 1903-ban kötött házasságuk, amelyből két fiú született, a tudós házasok úgy döntöttek, hogy észszerűségből mégis együtt maradnak.
Ekkor Einstein lefektette a maga szabályait, s hosszú listát írt arról, mit kell tennie élete párjának, ha mellette akar lehorgonyozni. Eszerint
a nőnek gondoskodni illett arról, hogy férje ruhája rendben legyen, hogy a szobáját rendszeresen takarítsák, hogy a nap három étkezését a maga kis kuckójában költhesse el.
Viszont Mileva nem számíthatott rá, hogy együtt járjanak társaságba vagy utazni, miként az intimitás iránti igényéről is le kellett mondania. A párja szobáját azonnal és tiltakozás nélkül el kellett hagynia, ha erre felszólítást kapott. Sőt, e rideg szabályok miatt nem is panaszkodhatott. Ezek után nem csoda, hogy az asszony elköltözött melegszívűnek nem nevezhető társától.
Forrás: Wikipedia Commons
A válási egyezségben leszögezték: ha Einstein Nobel-díjat kapna, annak összegét megkapja a feleség a gyermekei érdekében. Ebben az egyben szerencséje volt a nőnek: 1921-ben valóban megítélték e rangos díjat a volt férjének, s ő állta a szavát.
A költő Weöres Sándor esetében is bele kellett törődnie a nejének, Károlyi Amynak, hogy neki kell alkalmazkodnia. Ahogy a költőnő megállapította:
„A zsenit átnevelni nem lehet. Szoktatni se nagyon.”
Sanyika – így becézték a barátai – mértéktelenül ivott, s olyankor kiszámíthatatlan, agresszív lett.
Fotrrás: Németh László Társaság/Fortepan
A poéta állítólag egy római utazáson írásba adta a feleségének, hogy nem alkoholizál többet, de csak hellyel-közzel tartotta magát az ígéretéhez. Mégis elválaszthatatlan társak voltak. A költőtársak szerint kapcsolatuk furcsasága volt, hogy Weöres úgy tartott a párjától, mintha az édesanyja volna.
A teljes cikket ITT olvashatja tovább.
Weöres Sándor a Kassák-klubban
A táncház első fészke a Fővárosi Művelődési Ház körterme volt, ahol a Timár Sándor vezette Bartók táncegyüttes táncosai voltak a házigazdák, s ők kezdték meg a rendszeres tánctanítást a kívülálló érdeklődők számára is. A Sebő-együttes törzshelyeként 1973-ban megalakult Kassák Klub annyiban tért el az FMH-táncháztól, hogy ott a tánc a klubforma keretei közé került, és az ott folyó passzív, tehát székről szemlélhető programok (kiállítások, vendégművészekkel, híres emberekkel való ismerkedés) mellett az öntevékenység lehetőségét nyújtotta.
Ma az egyik kedvenc vendégünk, favorizált költőnk, Weöres Sándor 1975-ös látogatásáról fogok beszámolni. Két tánc között, a szünetben beszélgettünk vele.
Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.
