Valamikor időszámításunk szerint 539 körül, a mai San Andrés (El Salvador) területén kitört az Ilopango vulkán. Ez volt Közép-Amerika legnagyobb vulkáni eseménye az elmúlt tízezer évben. A Tierra Blanca Joven (TBJ) kitörésként ismert vulkán lávája több kilométeres kiterjedésű volt, és olyan mennyiségű hamuval borította be a légkört, hogy az éghajlat lehűlt az északi féltekén.
A vulkán romboló ereje miatt a tudósok úgy gondolták, hogy a régió maja településeinek nagy része lakatlan maradt a következő évszázadokban.
Ám a Campana-szerkezet néven ismerté vált maja piramis nemrégiben végzett elemzésében Akira Ichikawa régész és a Colorado Boulder Egyetem (UCB) antropológiai tanszékének posztdoktori munkatársa megállapította, hogy az emberek sokkal hamarabb visszatértek a régióba.
Alig néhány évvel a kitörés után ugyanis óriási emlékművet emeltek.
A Zapotitán-völgyben található vulkántól mintegy 40 kilométerre található piramis új elemzéséből az is kiderült, hogy a maja építők a vágott kőtömböket és a földet keverték a vulkán által kivetett kőzetből faragott tömbökkel.
Ez az első bizonyíték arra, hogy a vulkanikus kitörésből származó anyagokat egy maja piramis építésében használták
– mondta Akira Ichikawa a LiveScience online tudományos portálnak. Ez a vulkánok szellemi jelentőségét is jól tükrözi a maja kultúrában.
A szakemberek évtizedek óta vitatkoznak a TBJ kitörésének időpontjáról, néhányan azzal érvelnek, hogy a vulkán sokkal korábban tört ki, valamikor időszámításunk szerint 270 és 400 között. Az Antiquity tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint azonban a El Salvador-i fatörzseken végzett, közelmúltbeli szénizotópos kormeghatározás arra utal, hogy az 539-es év a legpontosabb becslés.
A campana piramis egy olyan fennsík tetején fekszik, amely közel hat méter magas, 80 méter hosszú és 55 méter széles.
Maga a piramis körülbelül 13 méter magas. A fennsíkon négy terasz és egy széles, központi lépcső is van. A kutatók szerint ez volt az első középület, amelyet a völgy területén emeltek a TBJ kitörése után.
Ichikawa kiszámította a szerkezet korát a piramis különböző építőanyagaiból vett minták felhasználásával.
Arra jutott, hogy az emberek visszatértek a helyszínre, és a vártnál jóval hamarabb, a vulkán kitörésének ötödik évében megkezdhették a piramis építését.
Az éghajlati és környezeti katasztrófák, például a vulkánkitörések gyakran az ősi civilizációk összeomlásához vagy hanyatlásához vezettek. A ptolemaioszi Egyiptomban például egy vulkán halálraítélt egy ősi dinasztiát, de egy alaszkai vulkán kitörése a Római Köztársaság végét is jelenthette volna.
A teljes cikket ITT olvashatja tovább.
Borítókép: Pexels
