Törzsi tánccal a „kiwizmusért”

Új-Zélandon élő magyar mesélte el az MNO-nak, miért fontos az ország számára a törzsi tánc és a rögbi.

A világ egykori brit gyarmatait és néhány másik országot lázban tartja az Angliában zajló rögbi-világbajnokság, amelyen az eddigi legnagyobb meglepetést az szolgáltatta, hogy a korábbi világbajnok Dél-Afrikát elverte Japán. Minden rögbi-vb-n előkerül a világelitbe tartozó új-zélandi válogatott, az All Blacks (csupa feketék – most tényleg, ugyanis a korábban eltérő színű cipőiket egyenfeketére cserélték) törzsi tánca, a haka. „Új-Zéland hakája a világ legtökéletesebb nacionalista cselekedete” – írta a The Washington Post szerzője, Ishan Taroor, miután látta az All Blacks Argentína elleni felvezető táncát múlt szombaton. Hogy tényleg így van-e, azt Pappitóval, a 2008 eleje óta Új-Zélandon élő bloggerrel tekintettük át.

A helyi nacionalizmus alapjában eltér a mi, európai értelemben vett nacionalizmusképünktől, inkább kiwi identitástudatnak mondanám, mint nacionalizmusnak.

Pappito új-zélandi tapasztalatait, magyaroknak nyújtott tanácsait honlapján osztja meg az olvasókkal. Szerinte a „kiwizmust” talán úgy lehet a legkönnyebben megérteni, hogy „látod kiírva boltokra és furgonokra, hogy »kiwi owned and operated« (azaz kiwi a tulajdonos és a működtető)”. Pappito szerint meglehetősen elszigetelt kis országról van szó, hiszen négy és fél millióan élnek egy három magyarországnyi területen. „A helyiekben erősen él még a pionírság tisztelete, amire büszke lehet az ember” – mondta, hozzátéve, hogy ugyan a britek alapították a fiatal országot, „a kiwik csinálták olyanra, amilyen ma, ideértve jót, rosszat egyaránt”.

„A kiwik büszkék a kiwiségükre, szeretik a saját akcentusukat, szeretik használni a közös szimbólumaikat, minden logó, céges arculat, a vizuális kultúra minden formája tele van a pohutukava virágjával, az ezüst páfránnyal, a kiwimadár sziluettjével – a légierő emblémája is a kiwi, egy röpképtelen madár” – mondta az MNO-nak a blogger.

A közös dolgok minden kiwinek fontosak, és minden újkiwinek is azok lesznek valahogy, önkéntelenül is. Egyébként kiwinek lenni jó érzés, ez nem valamihez képest létezés, nehéz megmagyarázni, nincs benne görcsösség.

Példa az ausztrál–új-zélandi cukkolásokra

A 2012-es londoni olimpiát követően egy új-zélandi Reddit-felhasználó elkészített egy a táblázatot, amelyen azt ábrázolta, hogyan fest az éremtáblázat, ha működő vulkánok szerint rendezzük sorba az aranyérmet szerzett országokat. Új-Zélandnak két működő vulkánra három aranyérme jutott, ezzel ötödik volt a rangsorban, míg Ausztrália utolsó, hiszen nincs működő tűzhányója.

Elmondása szerint az új-zélandi, speciális nacionalizmus leginkább az ausztrálok ellen irányul, „de itt leginkább cukkolás szintjén marad a dolog, hiszen nincs másik szomszéd, meg kell becsülni azt az egyet”. Ráadásul az ausztrál és az új-zélandi történelem összeforr, gondoljunk csak a két világháborúra, azon belül is Gallipolira. Emellett sok ausztrál lakik Új-Zélandon és még több kiwi Ausztráliában – mondta.

Pappito szerint a haka ma már nem olyan, mint régen volt, ráadásul nem is csak új-zélandi sajátosság. „A haka mai formája kicsit elmozgott az eredeti jelentéstartalmától, a maori kultúrában ez nem csak harci tánc – és nem is kizárólag férfiak csinálhatják –, hanem köszöntő, nagy eredmények elérésének elismerése, fontos emberekről vagy eseményekről való megemlékezés” – közölte az MNO-val az új-zélandi magyar.

Itthon például a Hell energiaital-gyártó egyik reklámjából lehet igazán ismerős a tánc:

Nem a Silver Fern lesz a nemzeti zászló

Új-Zéland néhány éve kezdett aktívan gondolkodni arról, hogy lecseréli a brit Union Jacket is tartalmazó lobogóját egy olyanra, amely jobban illik az országhoz. A tervezési pályázaton már négy zászlóra szűkítették a kört, ezek között viszont már nem szerepel a Silver Fern, az All Blacks fekete alapon ezüst páfrányt ábrázoló szimbóluma. Ennek oka, hogy ez „védett logó, nem használhatja más, csak az All Blacks [ ], de a páfrány – amely szintén a maori kultúrából jön – olyan egyértelműen kiwi szimbólum, hogy például a bevándorlási hivatalnak is stilizált páfrány a logója. Szóval nem lennék meglepve, ha páfrányos lenne az új lobogó” – mondta ezzel kapcsolatban Pappito.

A blogger szerint a haka jó példája, hogy él velük a maori kultúra, illetve hogyan őrződnek meg belőle elemek a kiwi közegben. „A maori hagyományőrzésben a hakának komoly jelentősége van, de ha külföldi politikusküldöttség vagy világszerte ismert celebritás érkezik, őket is hakával köszöntik. Hakáznak, ha átadnak egy új hidat, sőt a katonák hakával tisztelegnek az elesett bajtársak és a diákok is az elhunyt tanáruk előtt” – mesélte.

A haka egyébként nem kizárólag új-zélandi tánc, más polinéz népességű országokban is járják, így például Szamoán és Tongán is. „Élőben nagyon erős hatása van. Amikor a magyar ifi vízilabdások itt jártak – és jól elverték a helyieket –, csak lestek a srácok amikor a helyi csapat a medence mellett lenyomott egy hakát” – mondta Pappito, de ő is kiemelte, hogy az All Blacksszel nőtt össze igazán a tánc, a világ bármely pontján járják a szurkolók is, ha ott jár az új-zélandi rögbicsapat.

Arra a kérdésre, hogy mit jelentenek a haka mozdulatai és szövege, nem tudott egyértelmű választ adni. „Attól függ milyen haka, a legismertebb talán a Ka Mate, amelyet az All Blacks is használ szerte a világon, de mindegyik más. A mozdulatok leginkább a ritmust adják; a dobogás, a comb, kar, mellkas tenyérrel csapkodása részben az »ellenség« megfélemlítése miatt fontos, részben pedig azért, mert a harcos magába is bátorságot önt ezzel, amolyan csatakiáltásféle is” – tette hozzá. Pappito látott olyat, hogy egy külföldi cég új-zélandi irodája saját hakát íratott a maorikkal, majd külföldi dolgozók elő is adták, „de abszolút autentikus volt”.

Az angliai rögbi-világbajnokságtól természetesen Új-Zéland is lázban ég, nem véletlenül.

A rögbi Új-Zélandon nem sport, hanem vallás. Az All Blacks a minden. Ez a legfontosabb sport, annyira, hogy idén külön törvényt hozott a parlament, hogy a világbajnokság idején nyitva lehetnek a kocsmák, ahol az emberek hajnali négykor nézhetik a meccset.

Hozzátette: rendkívül fontos a kiwi identitásban az, hogy a nemzeti csapat ilyen jó. Több liga is van, sok a klubcsapat, gyakorlatilag minden meccs telt házas. „Ráadásul úgy telt házas, hogy ezek a meccsek családi események, nincs osztott nézőtér, simán elmehetsz kisgyerekkel, a meccsre járás nem szelep, amelyen kiengedheted a gőzt, hanem szórakozás és szurkolás. Nincs olyan, hogy rögbihuliganizmus, akkor sem volt, amikor 2011-ben itt volt a világbajnokság. Pedig akkor az All Blacks nyert, és az egész ország megőrült” – zárta szavait a blogger.