Érdekes vonulat még a „szent háború” elképzelése – húzta alá Samu – a Heilige War a németek részéről a török szultán bevonásával az angol, illetve francia gyarmatok muzulmán lakosságának fellázítása lett volna, de a motívum megjelenik francia oldalról is a katolikus ország és a protestáns német birodalom harcaként is, illetve a központi hatalmak oldaláról még az ortodox oroszok elleni nyugati kereszténység hadjárataként is.
A „harci térképek” egyébként megjelentek újságmellékletekként, atlaszokként is, és sokszor csupán iskolai atlaszok, politikai vagy vízrajzi térképek utánnyomásai voltak. De megfigyelhető a háborús térkép megjelenése kereskedelmi célokból is, például a Freund cukrászda szórólapján. Emellett jutott szerep még a személyi kultusznak is, Vilmos német császárt, Ferenc Józsefet és IV. Károly királyt is sokszor ábrázolták.
Figyelemre méltóak az atlaszborítók is, például a fenti, 1916-os francia kiadáson már az egész földet behálózó lövészárkok nyomán nem sok hely jut az optimizmusnak, ahogy az ajánlóképünknek választott, német–osztrák–magyar atlaszborítón a lángoló háttér előtt elszántan álló katonák arcán sem.
A rendezvényen megjelent Jeszenszky Géza volt külügyminiszter egyébként azt is felvetette: 1918 nyarán komoly propaganda-hadjárat indult az antant részéről, ami hozzájárult a frontok felbomlásához. Samu ezt annyival egészítette ki, hogy valóban nagy szerepe volt a propagandának, mindkét fél szívesen hivatkozott is rá, de mindenható azért nem volt.
