Így üldözték a gyárak széthordóit a 70-es években

Százhúszezerszer nyomoztak társadalmi tulajdon elleni bűncselekmény miatt, s a szabotázstól is rettegtek.

Az állambiztonság és a rendőrség hálózata is kiterjedt volt: egy-egy üzemen belül voltak hivatalos kapcsolatok, akik pozíciójuk miatt voltak kénytelenek együttműködni, például a vezetésben; voltak önkéntes társadalmi kapcsolatok, akik

egyébként is szerették feljelentgetni a kollégákat, és kellően megbízhatók is voltak.

És akkor még nem beszéltünk a hálózati személyekről, akiket például valami korábbi stiklijükkel vagy az állásuk elvesztésével zsarolhattak. Ebbe a pozícióba a felfelé és lefelé is nagyobb látósugárral bíró középvezetőket szerették beszervezni.

Azért a vadászterületek is ki voltak jelölve: például a rendőrség nem szervezhetett be egyházi személyeket, párttagokat, hírességeket, mert ez az állambiztonság reszortja volt.

Orbán Balázs elmondta: a nagy értékre elkövetett, azaz ötvenezer forint értéknél súlyosabb bűncselekmények felét vállalati vezetők vagy osztályvezetők követték el, sorukban rengeteg párttaggal, ezért előfordult, hogy központilag állították le a nyomozást. Ezzel kapcsolatban az MNO-nak azt is elárulta: bár ez az ötvenezer forint soknak tűnhet a korabeli fizetésekhez képest, valójában mai értékén sem több egymillió forintnál.

Legendák keringenek a szocialista munkamorálról, ez a külföldieknek bedolgozó vállalatoknál azonban nem volt jellemző, a magas selejtarány nagyobb gondot jelentett a lógásoknál, mert az ilyen terméket a nyugati megrendelő egyszerűen visszadobta. Ilyenkor sokszor vizsgálódott az állambiztonság és a rendőrség is, de általában emberi hiba, elavult technológia vagy más állt a dolog hátterében, nem a rettegett szabotázs – mesélte Orbán.

Martfűn például – ahol gyakorlatilag ugyanazon a gyártósoron készültek az Adidas cipők, mint a kísértetiesen hasonló Tiszák – 1983 novemberében leégett a vegyianyag-raktár, egymillió forintos kárt okozva, néhány napra rá pedig az egyik futószalag is lerobbant. De hiába nyomoztak nagy erőkkel, kiderült, hogy csak műszaki hiba állt a dolog hátterében, nem pedig a nyugatnémet technikus és gyártási ellenőr társa, akiket megfigyeltettek.

A nyugati fellazítás, bomlasztás azonban tényleg jelen volt, ha nem is feltétlenül a nyugatról érkező szakemberek részéről, hanem akár csak úgy, hogy például a korábbi kitelepítettek és disszidensek turistaként hazajöttek családlátogatásra, és megcsillantották új autójukat és a nyugati életstílust – jegyezte meg portálunknak a kutató.