Rengeteg tekercstartásra használt edényt, azok fedeleit, a tekercsek összekötözésére használt bőrszíjakat, a tekercsek csomagolására való textíliákat és egy üres tekercs darabkáit is megtalálták a Holt-tenger partján fekvő Kumráni-hegység egyik most felfedezett barlangjában a Jeruzsálemi Héber Egyetem archeológusai – jelentette a Live Science. Sajnos azonban a számos, kétezer évesre becsült lelet között volt két modern kori csákány is, és írásos tekercsek nem kerültek elő. Mindez arra utal, hogy ebben a barlangban is – az eddig ismert tizenegy üreghez hasonlóan – a holt-tengeri tekercsek néven ismertté vált írásos dokumentumok további példányait rejtették el. Azokat azonban a múlt század közepe táján vélhetően beduin fosztogatók elrabolták, csak az összetört edényeket és az értéktelennek gondolt egyéb tárgyakat hagyták a lelőhelyen.
A holt-tengeri tekercsek modern kori története pontosan hetven évvel ezelőtt, 1947 elején (más források szerint 1946 végén) kezdődött. Bár a történetnek vannak legendagyanús elemei, a legtöbben úgy tartják, hogy az első tekercsekre Mohamed ed-Dib, egy fiatal beduin juhász talált rá, miközben a Kumráni-hegység sziklái között elcsatangolt bárányait kereste. Ed-Dib két unokatestvérével együtt merészkedett be az első megtalált barlangba (saját elmondása szerint beleesett), ahol hét tekercset találtak. Ezeket először hazavitték a táborukba, és azon tanakodtak, hogy mit kezdjenek velük. Időnként megmutatták olyanoknak, akikről feltételezték, hogy érdekelheti őket, de csak meglepően nehezen tudtak túladni néhányon, a valós értékükhöz képest ingyen, hét angol fontért (ez mai áron nagyjából 12 ezer forintot ér).
Az eredetileg előkerült tekercsek többször gazdát cseréltek, és történetük e kevéssé dokumentált időszaka rengeteg feltételezéshez, összeesküvés-elmélethez biztosított táptalajt. Vannak, akik szerint egyes tekercsek elvesztek (eladták őket a feketepiacon, és azóta sem kerültek elő), mások szerint viszont már akkor elkezdték hamisítani őket. A korszak arab–izraeli háborúi mindenesetre évekkel hátráltatták a terület átfogó régészeti feltárását, így csak két évvel később, 1949-ben találtak rá a hivatalos régészek arra a barlangra, amelybe korábban a beduin pásztor véletlenül beleesett.