Az elmúlt évek erőfeszítései eredményesnek bizonyultak: 2007-ben a mintegy hatszázezer magyar zsidó áldozat hozzávetőleg 40 százaléknak tudták a nevét és az alapvető személyes adatait, de tíz év alatt megkétszerezték a számukat, újabb 225 ezer embert sikerült azonosítani. „Sikerült visszanyernünk azoknak az arcát, akiket megpróbáltak eltörölni” – mondta Avner Salev, az intézmény igazgatója a Háárecnek.
Az áldozatok döntő többségét, a vidéki Magyarország 435 ezer zsidó lakosát röviddel Magyarország német megszállását követően, 1944. május 15. és július 8. között szállítottak ki az országból, a magyar hatóságok közreműködésével.
Hajim Gertner, az archívum igazgatója elmondta: első lépésben a Jad Vasemben leszámoltak azzal a tévhittel, hogy létezik valamiféle rendezett, egységes lista a második világháború idején Magyarországról deportált zsidókról. „Évekig úgy vélték, hogy van ilyen lista, de amint rájöttünk, hogy nincs, felhagytunk a keresésével” – mondta Hajim Gertner.
A kutatás helyett maguk hozták létre a névsort az archívumok összevetésével és a legmodernebb adatgyűjtési eljárások alkalmazásával. Magyarországon és a környező országokban mintegy húsz kutatót foglalkoztattak, akik húsz levéltárat vizsgáltak át lapról lapra a megölt zsidók nevét és adatait keresve. Eredményességüket segítette, hogy egy törvénymódosítást követően a magyar állam korlátlan hozzáférést biztosított számukra addig bizalmasan kezelt iratokhoz és személyes adatokhoz.
Mindent átvilágíthattak Magyarországon a Magyar Nemzeti Levéltártól a kisvárosok irattárán át a zsidó közösségek dokumentumaiig. „Sok archívumban sehogy sem jelölik meg a holokauszthoz vagy a zsidókhoz kapcsolódó anyagokat, ezért ez a szakasz kritikus volt” – hangsúlyozta Alex Avraham, a Nevek Csarnokának igazgatója a Jad Vasemben.
A következő lépcsőben lemásolták a különböző helyeken talált dokumentumokat, például a behívott munkaszolgálatosok listáit, a zsidó tulajdonosoktól elkobzott vagyontárgyak nyilvántartását vagy a zsidó földtulajdonosok nevét tartalmazó papírokat.
Ekkor összesen 5,2 millió oldalon 168 ezer iratuk volt, amelyekben 694 ezer zsidó szerepelt. Róluk kellett megtudni, hogy közülük kik élték túl a vészkorszakot, kiket gyilkoltak meg, illetve kiket tartottak már eddig is áldozatként nyilván a Jad Vasem adatbázisában. „Eddig is tudtuk, hogy mikor, honnan és hány emberrel mentek a vonatok, de most már azt is tudjuk, hogy kik voltak a vagonokban” – mondta Alex Avraham.
A Jad Vasem adatbázisában a holokausztban meggyilkolt mindegy hatmillió zsidó közül mintegy 4,7 milliónak őrzik a nevét. 1954-ben kezdték az áldozatok összeírását a túlélő rokonság által kitöltött tanúságtételi nyomtatványokkal, amelyeken ma is be lehet jelenteni – akár az interneten is – a megöltek adatait.
Az utóbbi években azonban elsősorban az olyan nagyobb adatgyűjtésekre összpontosítanak, mint amilyet a magyar zsidók nevének – és ezzel emlékezetüknek – a fennmaradásáért is elvégeztek. „Szeretnénk ötmillió nevet, de ezen szinte lehetetlen túljutni” – mondta Alex Avraham a Háárecnek, utalva az áldozatok hatmillióra becsült számára. „A Szovjetunióban mindenféle regisztrálás nélkül ölték meg az embereket, és a legtöbb lengyel gettónak is elveszett a listája, s ezekből egyenesen a megsemmisítő táborokba vitték az embereket” – magyarázta a kutatás korlátait.
