Amikor még mindenki értett mindenhez

A boldog békeidők a polihisztorok aranykorát is elhozta. Egykor válogatott futballista is kormányfővé válhatott.

A boldog békeidők kitermelték a polihisztorokat. Hajós Alfrédot például manapság leginkább az első magyar olimpiai bajnokként és kiváló építészként tartjuk számon, de azt talán kevesen tudják róla, hogy remek futballista is volt. Sőt – még eredeti nevén, Guttmannként – játszott az első magyar szabályos futballmeccsen 1897. május 9-én, mikor is a Budapesti Torna Club (BTC) kék mezbe öltözött játékosai 5:0-ra győztek a BTC játékoskeretének másik, piros mezt öltött fele ellen. Hajós később a magyar labdarúgó-válogatottban kétszer is pályára lépett, igaz, ebből csak az egyik volt hivatalos mérkőzés, viszont négy évre rá (és tíz esztendővel úszó olimpiai bajnoki címe után), 1906-ban két mérkőzésen már szövetségi kapitányként dirigálta a nemzeti futballcsapatot. Közben játékvezetőként és újságíróként is ténykedett, nem mellesleg pedig számtalan épület tervezésével öregbítette hírnevét (a leghíresebb talán a debreceni Aranybika Szálló).

Ugyancsak a BTC-ben játszott Manno Miltiadész, az első két magyar futballbajnokság gólkirálya, aki mégse kizárólag ezzel szerzett magának nevet. Hanem például azzal, hogy gyorskorcsolyázóként világbajnoki bronz- és Európa-bajnoki ezüstérmet szerzett – az 1912-es stockholmi olimpián viszont már evezősszámban indult. Közben lediplomázott a müncheni művészeti akadémián, rajzai és karikatúrái megjelentek az újságokban, de első világháborús huszárveteránként ő tervezte Horthy 1919-es hajókormányos propagandaplakátját is, vagy éppenséggel az FTC ma is használatos címerét. Olimpiai érmet is művészeti ágban szerzett – akkor még volt ilyen: az 1932-es Los Angeles-i olimpia szellemi versenyén egyik szobra ezüstérmet kapott.

Kortársuk, Friedrich István a mérnöki és jogi diploma megszerzése után liftgyárat alapított. Közben a MAFC csapatában futballozott, 1904-ben a nemzeti tizenegyben is pályára lépett. A politika se állt távol tőle: a Tanácsköztársaságot követő zűrzavaros időkben négy hónapon át Magyarország kormányfője volt, és noha később mentelmi jogát felfüggesztve a Tisza-gyilkosságban való közvetett részvétellel vádolták (majd ejtették a vádat), 1922-ben megválasztották a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökének. Ő volt a világon az első válogatott futballista, aki miniszterelnök lett (a másik a feröeri Kaj Leo Johanessen, majdnem egy évszázaddal később).

A sort természetesen lehet folytatni. Közben persze arról se szabad megfeledkezni, hogy akkor legalábbis a sportban még a jó indulatú értelemben vett amatőrség dívott. Mint ahogy az is szembetűnő, hogy a fentebb felsoroltak mind férfiak: az élet számtalan területén háttérbe szorított nők a korabeli társadalmi viszonyok és életkörülmények között a szó szoros értelmében sem rúghattak labdába.

A szerző író, Regényes idők című sorozata kéthetente olvasható a Kultúra rovatban