Horthytól Orbánig

Orbán Viktor szerint Magyarország most erősebb, mint 1938-ban volt. Kérdés persze, merre van az előre.

Csak fociválogatottunk rondított bele a sormintába, képesek voltak elveszíteni a vébédöntőt (igaz, a legtöbb rúgott góllal zárták a tornát), a sajtó jól le is szedte a keresztvizet a falábú Sárosiékról, akik azzal védekeztek, hogy a döntő előtt az olasz szövetségi kapitány közölte, ki nem játszhat a magyar válogatottban, mert ha igen, akkor Róma nem fogja méltányolni a magyar igényeket Három hónappal az Anschluss után Hitler egyre hangosabban követelte a Szudéta-kérdés rendezését, Csehszlovákia fölött már megkondult a lélekharang, csoda hát, hogy a magyar szövetségi kapitány méltányolta az olasz „kérést”? 

Aztán jött az ősz, Csehszlovákia feldarabolása, a bécsi döntés – és Horthy Miklós fehér lovon, virágesőben bevonulhatott a visszatért Felvidékre. Lám, mégis érdemes volt elveszíteni azt a vébédöntőt az olaszok ellen A kassai bevonulás egyébként egybeesett a kristályéjszakával...

Aztán Horthy megbízható politikusait 1939. májusban kiszavazta a nép az Országgyűlésből, és megkezdődött a politikai téboly, a háború, szövetségben ellenségeinkkel, hadban állva rajongva tisztelt barátainkkal. És Horthy meg köre azért bukott meg szánalmasan 1944-ben, mert mindig furmányos kompromisszumokon törte a fejét, mindig meg akarta spórolni az áldozathozatalt, küzdelem nélküli győzelemre vágyott. 

Orbán Viktor szerint Magyarország most erősebb, virágzóbb és tekintélyesebb, mint 1938-ban volt. Kérdés persze, merre van az előre. Merre van a magyar nemzet boldogulásának az útja? Mennyiben tartunk előrébb, mint Horthyék 1938-ban?

Most vannak stadionjaink, de nincs magyar foci. Nemhogy vébéezüst, semmi. Tisztázatlan taopénzek vannak. Akkor volt nemzetközi jóindulat, most ugyanolyan a nemzetközi renoménk, mint 1944-ben volt. Akkor európai szintű közúti és vasúti hálózatunk volt, ma afrikai szintű közlekedésünk van. Akkor voltak világmárkáink (Tungsram, Globus, Orion, hogy mást ne említsek), ma világmárkák névtelen rabszolgái vagyunk. Horthy hadserege sokkal korszerűbb volt, mint Orbáné.

Horthy Miklós 1938-ban büszkén mondhatta el magáról, hogy megnyerte a békét. Aztán hat év múlva elveszítette a háborút. Társadalmi romhalmazt hagyott maga után, mert nem volt mersze orvosolni a nemzet igazi betegségeit: a földkérdést, a szegénykérdést, a szétszakítottságot. Helyette beérte egy mákonnyal, a zsidókérdéssel.

Orbán sikerei úgy aránylanak Horthyéhoz, mint a mai magyar foci az 1938-ashoz. Ami Horthyban jó volt, az foltokban sincs ma jelen. Ami Horthyban rossz volt (a nagybirtokrendszer pártolása, a falu elhanyagolása, társadalmi hazugságok hirdetése), az Orbán-országban is eleven. „A magyar társadalom elégtelen mentális, morális, demográfiai és biológiai állapotának” javítására most sem történik semmi. Helyette nem zsidókérdés, hanem Soros-kérdés van ami ugyanannyira hasznos a nemzeti reformok ügyében. Milyen messze van Orbán október 15-éje?