Hatalmas ország: közel hétszázezer négyzetkilométer Galícia kelet-európai síkságaitól az Adriáig, a magyar Alföldtől és a Kárpátok erdős lankáitól az Alpokban megbúvó távoli völgyekig. A különleges, Európában legalábbis e tekintetben páratlan soknemzetiségű államot németek, magyarok, csehek, lengyelek, horvátok és szerbek, ruténok, szlovákok, olaszok és megannyi kisebbség lakta. Habár a különböző népcsoportok általában békességben éltek egymással, a Habsburgok uralta, 1867-től dualista, osztrák és magyar központú birodalmat számtalan ellentét is szabdalta. Elsősorban politikai, nemzeti és társadalmi kérdésekben.
Úgy tűnik, mindez legfeljebb, ha csekély mértékben hathatott a gazdaságra; fejlődését mindenesetre nem befolyásolta különösebben. Érdemes csupán néhány adatot ideiktatni, hogy érzékelni tudjuk a változásokat.
A dualista állam 1860-tól 1910-ig 1,76 százalékos, míg egész Európa 1,88 százalékos növekedést ért el.
(Megelőztük tehát Dél-Európát és a Balkánt, egy szinten voltunk legalábbis makrogazdasági szempontból Norvégiával, Nagy-Britanniával, Oroszországgal, Belgiummal és Hollandiával, a németek, a dánok, a svédek, a franciák viszont lehagytak minket.) A Monarchia 1910-re az Egyesült Államok és Németország után az elektrotechnikai és villamosipari termékek területén a világ harmadik legnagyobb gyártója és exportőre lett. Az Egyesült Államokat, Németországot, Nagy-Britanniát követve (egyúttal a századforduló után a franciákat lehagyva) a világ negyedik legnagyobb gépgyártójává és gépipari exportőrévé lépett elő. Mindez elsősorban a fejlettebb osztrák törzsterületnek és Csehországnak köszönhető, de nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az egyre gyorsabb ütemben fejlődő magyar ipar is mindinkább kivette részét ezekből a sikerekből.
Ha az 1867-es nemzeti jövedelmet 100-nak vesszük, akkor a fellendülés 1900-ig háromszoros, míg 1914-ig ötszörös!
Fontos tudni, hogy az egy lakosra jutó GDP a dualizmus békeidőszakában 52 százalékról 57-re emelkedett Nyugat-Európához képest Magyarországon. Ausztriát ugyan nem sikerült megelőznünk, a különbség a két országrész között azonban fokozatosan csökkent. Ha ismét a bruttó hazai össztermék számait vesszük alapul, akkor ez megint csak látványos: 1870-ben nálunk az egy főre eső GDP az osztrákénak még csupán 66 százaléka volt, 1910-re viszont 77 százalékra változott. (A magyar visszaesés viszont az ezt követő időszakban drámai, elsősorban a kommunizmus évtizedeinek következtében. Az ezredfordulóra a Nyugat-Európához mért magyar GDP már csupán 37 százalékos. Egy másik jellemző adat összehasonlításképpen: 1870-től az ezredfordulóig az egy főre jutó magyar GDP 6,8-szeresére, a velünk akkor hasonló fejlettségi szinten álló Finnországé pedig 28-szorosára nőtt.)
Történelmünknek ezért is kivételes, tünékeny pillanata a Ferenc József-i időszak: fejlettségünkben ekkor közelítettük meg leginkább Nyugat-Európát.
(Hogy végezetül az életminőséget befolyásoló egyetlen tényezőt említsünk: 1914-ig összesen 114 község és város polgárai számára vált természetessé a villamosenergia-szolgáltatás.)
A fellendülés máig látványos jele a hazai (és tegyük hozzá mindjárt a dualista állambeli) vasúthálózat kiépülése. És persze szükség volt azokra a szakemberekre is, mint például a grazi Franz-Xaver Riepl mérnökre, aki az egyre szövevényesebb vonalak összekötésére is gondolt. Tőle származott a Monarchiát átszelő, az orosz határ menti Brodytól Bécsen át egészen az akkor osztrák kikötővárosig, Triesztig húzódó pálya ideája. A hatalmas beruházás meg is valósult, az utazási idő pedig rövidebb lett. Igaz, Európa első közösségi vasútvonala elsősorban a salzkammerguti jövedelmező sókereskedelem miatt épült meg, és csak később használták személyszállításra.
Az Univerzum – A kétfejű sas vonatán című osztrák dokumentumsorozat mostani, az Utazás az Osztrák–Magyar Monarchián át című epizódját Björn Kölz és Gernot Stadler rendezte.
M5
Január 02., kedd 20.10
Univerzum - A kétfejű sas vonatán III/1. Utazás az Osztrák-Magyar Monarchián át
Osztrák dokumentumfilm-sorozat
Forgatókönyvíró: Gernot Stadler; Zene: Manfred Plessl; Operatőr: Bernd Pfingstmann, Dieter Frank, Gernot Stadler, Hell Sommer, Ingemar Arnold, Volker Gläsler;
Rendezte: Björn Kölz, Gernot Stadler
