Egy örökké tartónak képzelt korszak vége

Az utolsó magyar királykoronázás a dualista Magyarország legnagyobb médiaeseménye volt.

A koronázás pillanatait a fotók mellett filmfelvételek is megőrizték, a legtöbbet azonban a korabeli lapokból tudhatjuk: a Pesti Napló például 18, a Pesti Hírlap 17, a Budapesti Hírlap 14 oldalon számolt be róla. Érdekes, hogy a legjelentősebb bulvárlapnak tekinthető Az Est viszont megelégedett alig hat oldallal. Ennél is szűkszavúbb volt a Népszava, amely két oldalt szánt a koronázásra – azaz szánt volna, ha a háború miatt működő cenzúra nem húzza ki a teljes tudósítást. (A baloldali lap egy hónappal korábban is így járt, amikor a hatóságok csak a Ferenc József halálát bejelentő főcímet engedélyezték, az erről szóló cikk megjelenését nem.) Az újságok – a hajnali országgyűléstől kezdve a koronázás utáni díszebéd fogásain és résztvevőin át a királyi párnak a még aznap este Bécsbe, azaz hazautazásáig bezáróan a részletekbe a lehető legnagyobb aprólékossággal belemenő tudósítások fölvezetéseként – vezércikkben fejezték ki bizakodásukat a jövőt illetően. Külön kitértek arra, hogy Zita személyében hosszú évtizedek után végre van királynéja is a magyarságnak. Róla egyébként Herczeg Ferenc is megemlékezett a misztériumjátékban, ezzel is jelezve a Mária országában évszázadok óta meglévő királynékultusz rendületlen létezését. De más lapok sem voltak irodalom híján, a Budapesti Hírlap például Kersék János A király című versét hozta, amelyben a frontot is megjárt Károly a haza védelmezőjeként és a szabadság letéteményeseként jelenik meg.

Aki nem tudott fotóst küldeni, az grafikákat közölt az eseményről, a leírások pedig egyöntetűen tükrözik a mostoha körülmények (szemetelő eső és a takarékosság okán gyér világítás) ellenére meglévő lelkesedést, amelyet az a pesti utcákon makacs pletykaként keringő momentum se tudott letörni, miszerint Károly fejéről majdnem leesett a béléssel szűkített, ám így is nagynak bizonyuló Szent Korona. Az esetről a Pesti Hírlap annyit írt, hogy a megbillenő koronát Tisza István akarta a helyén tartani, ám a király megelőzte, és saját kezűleg igazította vissza a fejére.