A szent szöveg és a gyilkos orvosok

Hatvanöt éve, a szovjet orvosperekhez hasonlóan indult antiszemita hecckampány Magyarországon.

Javában formálódott már moszkvai minta nyomán a magyar koncepciós per, amelyben helyet kapott volna az újév után lefogott ÁVH-főnök, Péter Gábor és munkatársai, Décsi Gyula, Princz Gyula. Raoul Wallenberg megölésének vádjával kívánták az eljárásba bevonni a hitközség korábbi vezetőit, Domonkos Miksát és Stöckler Lajost. Elhurcolták Benedek Lászlót, a zsidó kórház volt igazgatóját, a Joint korábbi hazai vezetőjét, a szűkebb pártvezetéshez tartozó tervhivatali elnök, Vas Zoltán rokonát. Sor került volna Vas Zoltánra is, ám őt kegyvesztettsége nyilvánvaló jeleként előbb Komlóra száműzték a szénbánya élére. Szerepet szántak a perben a Rádió szintén letartóztatott elnökének, Szirmai Istvánnak és az 1949 óta börtönben ülő Aczél Györgynek.

A hangulatot előkészítendő szőtte bele beszédébe a cionista-zsidó orvosügyet Hidas István miniszterelnök-helyettes a szovjet–magyar barátsági hónap február közepi megnyitóján az Operaházban. A beszéd ma is teljes terjedelmében előkereshető a korabeli Szabad Népből.

Hidas rendkívül terjengősen szónokolt, a Magyar Nemzet hasábjaiba (ellentétben az ekkor már a Pravda mintájára lepedőnyi méretet öltő Szabad Néppel) képtelenség volt betördelni minden mondatát. Ami ezután következett, ahhoz új összeesküvési ügyet lehetett volna köríteni, vagy akár hozzá lehetett volna csapni a már formálódóhoz. A lapszerkesztő Gyáros László, aki történetesen zsidó volt és kommunista, ráadásul „nem kellő ébersége” miatt helyezték az MTI-től a polgári csökevénynek számító Magyar Nemzethez, kénytelen-kelletlen hozzányúlt az anyaghoz. Pedig jól tudta: a „szent szövegekkel” (ahogy akkoriban az újságírók egymás közt emlegették) csínján kell bánni. Gyáros ráadásul a zsidókra vonatkozó részt törölte, ami akár még gyanúsabbá tehette volna a „szabotázst”.

„Az imperialista ellenség különböző rendű és rangú ügynökeinek, fasisztáknak, bűnös, népellenes papoknak, cionista bandáknak leleplezése a szabad országokban figyelmeztet arra, hogy milyen szakadatlanul, milyen álnokul, milyen sokféle módon folytatja aknamunkáját az ellenség.” A mondat mások társaságában hiányzott a Magyar Nemzetből. A pártközpontban azonban olvastak újságot, feltűnt nekik a csonkítás. Gyáros Lászlót egyelőre csupán szerkesztői posztjától fosztották meg.

Hogy mi történt volna a későbbiekben, nem tudni. Sztálin március 5-i halála azonban jelentős változást hozott. A Szovjetunióban már április elején elengedték a kiszemelt (és kivégzendő) vádlottakat; persze nem mindenkit. Magyarországon is hasonló történt: a zsidó vezetők jóval később szabadultak, Péter Gáborékat pedig egy másik koncepciós perben ítélték életfogytiglanra. Gyáros László pedig hamarosan újra szerkeszthetett.