Magyarázatok, mondák és mendemondák

Az összegyűjtött történetekben közös, hogy őseinknek minden esetben sikerül a mindenkori rossz orrára koppintani.

A legújabb generációknak a magyar mondákról elsőként Lengyel Dénes könyvei jutnak eszükbe. Talán nem annyira közismert, hogy a két legnépszerűbb és több kiadást megért kötet (Régi magyar mondák, 1972; Magyar mondák a török világból és a kuruc korból, 1975) mellett a sorozatnak van két további darabja is (Kossuth Lajos öröksége, 1977; Új élet hajnalán, 1979), amelyek egészen a Tanácsköztársaságig bezáróan gyűjtik össze és beszélik el a magyar történelem válogatott históriáit.

Lengyel Dénes (Benedek Elek unokája) a korábbiaknál tágabban értelmezte a monda jelentését. Az alapokat továbbra is a folklórból merítette, mégpedig oly módon – mint azt a harmadik kötet zárszavában is írja –, hogy megőrizte a monda népmesei kellékeit: a történetekben a jó és a rossz csap össze, ahol a jó a magyarokat (vagy éppenséggel az elnyomói ellen harcoló magyar népet) jelenti. Mindig lehet tudni, hogy kinek van igaza, és ki küzd jó ügyért, és bár történelmünket ismerve a harc nem mindig volt győzedelmes, az elnyomás és a vereségek korszakaiban is, ha olykor csak villanásnyi időre, de azért sikerült a magyaroknak nemegyszer a mondabéli rossz orrára koppintani – legalábbis ez Lengyel gigantikus gyűjteményének egyik tanulsága. Az ő összeállításába ugyanakkor a népi és a krónikás források mellett emlékiratokból, levelekből, anekdotákból és történeti munkákból eredeztethető históriák is bekerültek, egységes nyelvezettel és szerkezetben összegyúrva. A rendszerváltás után sokáig csak az első két kötetet adták ki újra meg újra, aminek talán az az egyik lehetséges magyarázata, hogy az utolsó kettő, de leginkább a legutolsó könyv egyes szövegeinek – mondáinak – ma már más olvasatuk van, mint első megjelenésükkor, majdnem négy évtizeddel ezelőtt. A harmadik kötet nemrég napvilágot látott megint, és a hírek szerint érkezik a negyedik is. A tetralógiával Lengyel Dénes egyedülálló vállalkozás keretében alkotta meg a magyar történelem ezer évének kisprózákban elbeszélt lenyomatát, és a monda értelmezésének kitágításával egészen egyedi epikai műfajt teremtett.