Amióta Gion Nándor regényciklusának első darabjából, a Virágos katonából megismertem Stefan Krebs molnár és családja történetét, különleges vonzalmat érzek a malmok iránt. Igaz, amikor a derék sváb 1898-ban megalapította sajátját Szenttamáson, az országban már javában zakatoltak a gőzmalmok, ezek kapacitása pedig nagyságrendekkel volt nagyobb, mint a délvidéki vízimalom.
Ilyen nagy malom volt hajdan Budapesten, a Soroksári úton, a Dandár utcánál álló épület is, amely ma hajnalban gyulladt ki. A raktárként használt, körülbelül 1000 négyzetméter alapterületű régi malom kívül téglaborítású, belül faszerkezetes volt, eloltásán 45 tűzoltó fáradozott. Az ötszintes épület teljes terjedelmében égett, ám a lángok tovább terjedését megakadályozták, sérült mostani tudásunk szerint nincs, a tűz oka pedig egyelőre ismeretlen. Az épület viszont életveszélyessé vált.
De vajon hogyan, mikor és miért kerültek gőzmalmok Budapestnek erre a környékére?
Köztudott, hogy a Kárpát-medence kiváló minőségű gabonát terem, ennek ellenére a XIX. századig a rossz közlekedési infrastruktúra miatt nem mindig jutott el vízi-, száraz- és szélmalmokba, amelyek amúgy jelentős mértékben ki voltak szolgáltatva az időjárás viszontagságainak. Ha őröltek is lisztet, az elszállítása további problémát jelentett.
Hiába őrölt országszerte mintegy 20 ezer malom, köztük több is a pesti, illetve a budai Duna-parton, az ország gabonaellátása nem lehetett egyenletes.
Nem ez volt az első eset, hogy gróf Széchenyi István állt elő megoldási javaslattal: 1838-ban kezdeményezésére megalapították a Pesti Hengermalom Társaságot. Széchenyi rájött, hogy a problémákon és egyenetlenségeken csak rendszeres állandó őrléssel lehet segíteni. Jól tudta, az élelmezéshez és a lisztkivitelhez elengedhetetlen az útépítés, a folyamszabályozás, a gőzhajózás és az állandó őrlés. Ezért volt rögeszméje a gőzgép hajtotta malom.
A gépi nagyipar kialakulásában Magyarországon a malomipar járt az élen.
Nemcsak átvette a külföldön addig már bevált műszaki megoldásokat, hanem újabb fejlesztésekkel és nagy jelentőségű találmányokkal nemzetközi viszonylatban is meggyorsította ennek az iparágnak a műszaki és gazdasági fejlődését.
1841-re Hild József tervei alapján készült el a társaság első gőzmalma, a József Hengermalom Lipótvárosban. Nevét József nádorról kapta, aki mindvégig támogatta Széchenyit ebben az ügyében is. A kiegyezés évtizede aztán újabb és újabb gőzmalmok sorát hozta, 1863-ban 147 ilyen működött, egy évtizeddel később 482, 1906-ra pedig több mint két és félezer, miközben a kismalmok száma a századelőre alig 15 ezerre csökkent. A század évtizedeiben kezdett el őrölni 13 kiemelten fontos gőzmalom, köztük a Concordia volt az első a ferencvárosi Duna-parton, ezt követte a Pesti Molnárok és Sütők malma. A Gizella 1880-ban állt munkába.
Szintén e környéken épült a század végén a Királymalom, majd a Hungária Egyesült Gőzmalmok Rt. gőzmalma. Az 1909-ben a Lipótvárosban lebontott József Hengermalom az akkor még alig beépült Lágymányosra került. A Lujza a Kolosy téren állt, az Erzsébet pedig a Victóriával és az Unió Gőzmalom Rt. épületével egyetemben a Feldunasoron.
A malmokhoz számos berendezés és tartozék készült Ganz Ábrahám vasöntödéjében. Ő egyébként 1867-ben halt meg, utána Mechwart András vette át ez irányú feladatait is. Kéregöntésű hengerei minőségben lekőrözték nyugati társaikat.
A „malomforradalom”eredményeként Budapest a világ malomipari termelésének előkelő második helyét foglalhatta el az amerikai Minneapolis mögött, ezzel Európában vezetővé vált.
Évente 926 ezer tonna gabonát őröltek itt, míg a vidék másfélszáz nagymalmában összesen egymilliót. Rövid időn belül a malomipar lett a magyar ipari megújulás és fejlődés húzóereje. Sikereinket világszerte figyelemmel kísérték, és igyekeztek utánozni.
A 14 budapesti gőzmalom közül azért került több is a mai Soroksári útra, mert a terület jól megközelíthető volt vízen és szárazföldön. Végül a második világháború és a kommunista hatalomátvétel, mint oly sok virágzó létesítményünket, ezeket is tönkretette, de legalább a ferencvárosi épületek közül több is megmaradt. Emléküket a Soroksári út 24. szám alatt lévő Concordiából kialakított Malomipari Múzeum őrzi, számuk pedig ma hajnalban sajnálatos módon csökkent eggyel.
