Nem a beton, az erdő jelenti a valódi világunkat

Természetfilm gigászi mennyiségű pénzből. Interjú Jacques Perrinnel és Jacques Cluzaud-val.

– Pontosan mi a feladata a rendezőnek az efféle sok helyen, párhuzamosan több stáb által forgatott természetfilmben?
– Cluzaud: A tényleges forgatásnál sokkal hosszabb az előkészítés. Ekkor találkozunk azokkal a kutatókkal, akik elmondják nekünk, hogy mit lenne érdemes lefilmezni. A forgatás után ugyancsak rengeteg időt vesz igénybe a vágás és a hangok képhez illesztése. Ehhez a másfél órás filmhez négyszázötven órányi felvételt rögzítettünk. Bár az Évszakok forgatása csupán másfél évig tartott (ellentétben előző filmünk négy évig tartó munkálataival), ha nem négy-öt stábbal dolgoztunk volna folyamatosan párhuzamosan, a forgatás tíz évig is elhúzódott volna.
– Perrin: Én inkább producer vagyok, többet jártam bankokba, mint a természetbe. Nehéz megtalálni azokat az embereket, akik hajlandóak ennyit áldozni a film elkészítésére (egyébként az Évszakok csak fele annyiba került, mint a 80 millió dolláros költségvetésű Óceánok című filmünk). Ellentétben a közkeletű képpel, mi szerint a természetfilm olcsó, ha az ember jól akarja csinálni, sok pénz kell hozzá. Olyan társakat kell találni, akik képesek helyt állni, és meg kell fizetni a hosszú időt, amelyet a természetfilm-forgatások igényelnek. Döntenünk kellett, hogy soha nem látott „operát” forgatunk, vagy tévés természetfilmet, amelyben sok szöveg van és kevés kép, de az elmondott információt a nézők már unalomig ismerik.