Orbán Viktor nem kopik

Bencsik Gábor Orbán Viktorról, az október 23-án történtekről, a helikopterezésről és a urizálásról.

– Őszöd tizedik évfordulója is van. Az a beszéd mennyire befolyásolta az ország sorsát?
– Abszolút mértékben. Meggyőződésem, hogy Gyurcsányék szivárogtatták ki a beszédet. Az egy jogos, korrekt, indulatoktól vezérelt szöveg, amelyből akár el is lehet hagyni a vulgáris fordulatokat. Gyurcsány Ferenc elmondta 2006 késő tavaszán, majd azzal szembesült, hogy ugyanaz a politika folytatódik, amelyet ostorozott. Pedig tényleg meg akarta állítani a böszmeséget. Ehhez képest semmi sem változott – és jöttek az önkormányzati választások. Ebben a helyzetben Gyurcsány Ferenc, aki amúgy is szereti kigógyizni a politikát – hogy már megint őt idézzem –, azt találta ki, hogy fordítsunk az egészen egy hatalmasat, tegyünk úgy, mintha a kiszivárogtatás és a sokk a jobboldal bűne lenne. Így vette volna rá pártját a változásra. De a játszma annyira bonyolult volt, hogy belebukott. A tömeg hosszú távon bölcs, akkor is megértette a lényeget. Nem azt, hogy hazudtak neki, hanem hogy minden ugyanúgy megy tovább.

– A Fidesz 2006. nyári retorikája, Orbán Viktor 2006. augusztusi tusnádfürdői beszéde alapján utólag sokan úgy vélik, a Fidesz tudhatott a beszédről.
– Biztos, hogy tudtak róla, de nem hiszem, hogy a birtokukban volt. Nem volt érdekük, hogy kikerüljön. A magyar politika egy kör, információk jönnek-mennek. De tudni valamit vagy kirobbantani egy ekkora botrányt más történet. A Fidesz ellenzékben volt, az volt a dolga, hogy a kormány bukására játsszon. Ezért kapták a fizetésüket. A mai ellenzék is azért kapja, hogy Orbán bukásán dolgozzon.

– Megdolgoznak a fizetésükért?
– Nem. Persze nem a mi dolgunk megmondani jobbról, hogy milyen legyen a baloldali ellenzék. Az is ellenszenves, amikor balról állandóan azt hallom: „milyen kár, hogy nincs olyan politikai jobboldal Magyarországon, amilyet mi szeretnénk”. Ezzel a megkötéssel mondom, hogy a baloldal ma zsákutcában dübörög: a külföldi médiának játszik, ahelyett hogy a magyar politikai közönséget érdeklő dolgokat mondana. Nemeket mondanak, igent véletlenül sem hallani tőlük.

– Mit gondol Bokros Lajos ötszáz napos javaslatáról?
– Nem tisztem minősíteni, de ez nem program. Az nem program, hogy fogjunk össze, bírjuk ki Gyurcsányt, váltsuk le Orbánt. Az a program, ha elmondják, mit szeretnének csinálni. Ráadásul így sem tudnának nyerni a Jobbik nélkül. Erről pedig semmit sem tudnak mondani.

– Azért egy potens baloldal jót tenne az országnak. A jelenlegi kormánypártoknak is.
– Persze. Demokrata vagyok, azt gondolom, az az egészséges, ha a mindenkori kormánypártokat erős és felkészült ellenzék ellenőrzi. De nem a kormánypárt dolga ezt a helyzetet megteremteni.

– A Fidesz kommunikációjának irányítói lenézik az embereket – ezt írta nemrég. Kikre gondolt?
– A sokaság bölcs. Harminchét éve vagyok a pályán, lassan megtanulom. Azt tapasztalom, némelyek tudják, mi szerepel a politikai kommunikációs tankönyvekben, hogy kell eladni egy politikai eszmét – mint a mosóport –, és azt gondolják, ez működni fog. Nem veszik észre, hogy a politikai kommunikációba több hit és bizalom kell. Bizalom az emberek bölcs belátásában. Ezt hiányolom.

– Végül is Orbán Viktor a Fidesz-kommunikáció irányítója. Mi fanyaloghatunk az értelmiségi elefántcsonttoronyban, hogy nem ízlésünk szerint való, amit látunk, de őt ez abszolút nem érdekli. A kommunikáció pedig hatékonynak tűnik.
– Nem biztos, hogy annyira hatékony. Amikor történik valami, nehéz a valódi kiváltó okokat és a járulékos jelenségeket elválasztani. Ha a politika sikeres, nehéz eldönteni, hogy azért-e, mert jó és hasznos, vagy mert tetszik az embereknek, vagy mert a szerencsés nemzetközi helyzet kedvezett neki. Nem a kommunikáció, a politika sikeres ma. Rendre sikerül olyan programokat megvalósítani, amelyekre az emberek azt mondják, ezek nekik jók.

– Éppen a kormányzás, a valódi cselekvések ­hiányát kérik számon leggyakrabban a kormányon. Nem történtek reformok az egészségügyben, az oktatásban, és mióta a Fidesz rákapott a migránsozásra, szándék sem látszik, hogy 2018-ig másról is szóljon bármi.
– Ez nem így van. Amikor Orbán Viktor bejelentette 2010-ben az egymillió új munkahelyet, nyerítve röhögtek a baloldali közgazdászok. Erre gyakorlatilag megvalósult. Az infláció szinte nulla. A gazdasági növekedés magas. A reálbér emelkedése kiugró. A fogyasztás bővül. Az államháztartási hiány aránya csökken. Egymillió ember tudja, milyen kikerülni a devizahitel csapdájából. Működik a gazdaság. Ezt már a nemzetközi hitelminősítők is látják. Most emelik a fizetéseket az egészségügyben. Ez is fontos. A magyar egészségügy bonyolult rendszer, de hogy romokban lenne, erős túlzás. Pont olyan állapotban van, mint az ország. Luxemburg nem vagyunk ugyan, de Moldova sem. A kettő között van az ország – és az egészségügy is. Összességében a kormány teljesítményét jónak tartom, és azért támogatom, mert azt gondolom, a hazámnak jót tesz, ahogyan kormányoznak.

– Mi van a polgári értékrenddel? Rogán Antal helikopterezése összeegyeztethető ezzel?
– Rogán Antal helikopterezése klasszikus kommunikációs hiba. Én is ültem már helikopteren. Voltam Nápoly egyik leggazdagabb családjánál, márványpadlós garázsban álltak a luxusautók. Ilyen is van.

– Persze, de a nápolyi illető valószínűleg nem próbálta azt a látszatot kelteni, hogy mindezt a képviselői fizetéséből spórolta össze…
– Rogán Antalnak van egy kőgazdag barátja. Vagy a feleségének. Akinek annyira fontos volt, hogy Rogán Antal ott legyen a lagziján, hogy helikoptert küldött érte. Ennyi történt. Nem értem, miért kellett ezt letagadni. „Küldött egy helikoptert értem egy barátom, és én elfogadtam ezt a gesztust” – ennyit kellett volna mondania Rogán Antalnak. Az urizálással kapcsolatban legyünk őszinték: egy csomó fiatal politikus bekerült az ország vezetésébe. Azt látják, hogy nagyon gazdag emberek keresik a kegyeiket – mert mindig az üzleti elit keresi a politikát. A fiatal politikusok azt látják, hogy akik próbálnak velük jópofizni, Rolex órát viselnek, és nagyon drága autón járnak. Nehéz így puritánnak maradni. Sokaknak persze sikerül. Kövér Lászlónak sosem voltak ilyen dolgai, és másoknak sem. De ezért van a politikai váltógazdaság: ha egy elit elveszíti a mértéket, lecseréltetik. Ugyanez van az elszámoltatással. Ismerőseim gyakran a szememre vetik, hogy a Fidesz meg­ígérte, és mégsem történt semmi. Nem került börtönbe Gyurcsány Ferenc. Én erre azt mondom, hogy politikai bűnökért politikai büntetés jár. Gyurcsány Ferenc is megkapta a magáét. Ha hibázik egy fideszes politikus, előbb-utóbb ő is megkapja.

– És ha nemcsak politikai bűnt követ el, hanem lop is?
– Akkor a megfelelő büntetőeljárás után el kell ítélni és börtönbe csukni.

– És ha a szabályokat úgy alakítják, hogy egy kormányhoz köthető cégcsoport nyerjen rendszeresen a közbeszerzéseken? Az korrupció?
– A politikát pénzzel csinálják. A Magyar Nemzetet is pénzzel csinálják. Korábban Simicska Lajos nyerte a közbeszerzéseket, utána összeveszett Orbán Viktorral. Igen, a Fidesz-kormány, ahogy az elődei is, pénzt teremt ahhoz, hogy politizáljon. Ez Luxemburgban, Franciaországban, Németországban sincs másképp. Ismét azt tudom mondani: tessék az ellenzéknek a sokaságot ­meg­győz­nie, hogy amit a Fidesz tesz, az átlépte a demokráciában elfogadható küszöböt. Tessék leváltani a kormányt.

– És ha az esélyek nem ugyanazok? A népszavazási kampányban az ellenzék pár százmillió forintja állt szemben a kormány tízmilliárdos hirdetési dömpingjével.
– A sokaság úgy ítélte meg, hogy ez most indokolt volt. Lejtett a pálya? Igen, de a kormánynak mindig lejt. A Fidesz 1998-ban úgy nyert, hogy szinte semmilyen médiája nem volt. Nem azért áll az MSZP 12 százalékon, mert nem hagyják szóhoz jutni. Hanem azért, mert nincs tömegeket megszólító mondanivalója.

– A Jobbik húzását, amely szerint a letelepedési kötvények megszüntetéséhez kötné a Fidesz alkotmánymódosítási javaslatának támogatását, milyennek tartja?
– Politikai trükknek. A politika sokban hasonlít játékokhoz, például a ma­lomhoz, amelyben a csiki-csuki az ideális helyzet. A Jobbik a migránsválságban mindent a betelepítés elleni fellépésre tett fel, de a Fidesz beelőzte. Most keresik az önálló arcukat.

– Mit gondol a jobboldali értelmiség és a kormány kapcsolatáról? Mintha teljesen megszakadt volna.
– Nem látok törést.

– Kíváncsi a kormányfő a jobboldali értelmiségiek véleményére?
– Nem vagyok a tagja ennek a körnek, de úgy gondolom: igen. A miniszterelnök a baloldal által adott képpel ellentétben sok mindenre figyel. Arra, hogy mi történik és miért, és mentes a vágykiteljesítő gondolkodástól. Soha nem arra épít, amit szeretne, nem a vágyait vetíti rá egy helyzetre, hanem megpróbálja a valóságot értelmezni. Néha persze mellényúl.

– A netadó elleni tömegtüntetések, a Fidesz népszerűségének beszakadása idején Török Gábor azt mondta Orbán Viktorról, hogy „varázstalanodott”, megrendült az abba vetett hit, hogy mindig tudja, mit kell lépni. Mekkora most ennek a veszélye?
– Az idő mindenkit erodál – de Orbán Viktort meglepően lassan. Tíz éve kormányfő, ez a harmadik ciklusa. Azt gondolom, ez pszichésen rendkívül megterhelő lehet. Mindenki öregszik, kopik, de Orbán Viktor tábora erős és szilárd, a közvetlen környezetét és a szélesebb választóközeget nézve is. A Závecz Research felmérése szerint stabilan 50 százalék a Fidesz szavazótábora.

– A Závecz Research felmérése szerint Rogán Antal népszerűsége Gyurcsány Ferencé alá süllyedt. Egy politikai pártnak nem kellene azzal valamit kezdenie, ha egy vezetőjét ennyien utálják?
– De igen. Biztosan fognak is. Rogán Antalon fogást találtak. Ez az ellenzék dolga. Politikai feladat Orbán Viktor számára, hogy a helyzetet kezelje, és következtetéseket vonjon le.

– A Népszabadság találta meg ezt a „fogást”, és a lap áldozatául is esett ennek.
– Nem ennek esett áldozatául. Véletlen, hogy a helikopteres sztorival esett egybe a kiadás felfüggesztése. Ha ennek politikai okai voltak, azt hibásnak, indokolatlannak tartom. De nem gondolnám, hogy ez történt. Machiavellista szemszögből is indokolatlan lenne a lépés, mert a Népszabadság már nem képviselt akkora erőt, hogy félni kelljen tőle. Régi Népszabadság-os kollégától olvastam a Facebookon, hogy a lap ma már inkább hasonlított indulatos fiatalemberek üzenőfüzetére.

– Komoly tényfeltáró anyagok jelentek meg a legutolsó pillanatig abban az újságban.
– Ez így van, tiszteltem is az ott dolgozó kollégák teljesítményét, profizmusát.

– A politika nem volt részese ennek a történetnek? A Népszabadság mégiscsak kényelmetlen volt a hatalom számára.
– Valamilyen formában biztosan közrejátszott a politika. Minden kényelmetlen a hatalom számára, a Népszabadság, az Index, a Népszava, a 444.hu is. El tudok képzelni politikai motivációt – de szükségtelen volt. Ennyi kényelmetlenséget egy kormánynak el kell viselnie. A végén úgyis a nép dönt – legközelebb 2018-ban. Sajnálom, hogy nincs már Népszabadság.

– A Magyar Krónika hogy fut?
– Elég jól. De tudni kell, hogy ezt a kiadványt a kormány támogatja, így küldünk ki 6400 példányt intézményeknek, könyvtáraknak, iskoláknak. Ezenkívül van kétezer előfizetőnk, és nagyjából ezer példány fogy a standokon. Elég jó visszhangja van mindenhol a lapnak.

Bencsik Gábor

1954-ben született Budapesten. Újságíró, a Magyar Krónika című lap főszerkesztője. Bátyja Bencsik András, a Magyar Demokrata vezetője.

###HIRDETES2###