– Hideg tél van, az ellenzékben viszont megindult a tavaszi zsongás: politikai mozgalmat indítanak a fiatalok, pártot alapítanak a nyugdíjasok, az MSZP-nek kormányfőjelöltje lett hirtelen. Számított ilyen intenzív évkezdésre?
– Azért egyelőre még nulla alatt van a politikai hőmérséklet. Kezdjük az előválasztással: a vitákat mielőbb le kell zárni, hiszen mai tudásunkkal kicsi az esélye, hogy ebből bármi is legyen. Az ellenzéknek más módon kell készülnie. Ehhez az kellene, hogy a szereplők egy része feladja az önérdekkövető racionalitásokat, amelyek eddig mozgatták őket. Ha beállnak Botka László mögé, el kell fogadni a feltételeit. Vagyis elvetni, hogy a pártok külön listán, koordináltan induljanak 2018-ban, miközben a jelölteket előválasztáson választják ki. Ma nem vagyok biztos benne, hogy Botka László lesz az összellenzék miniszterelnök-jelöltje. Nem nagyon látom, hogy a szereplők feladnák eddigi stratégiájukat. Igaz, Botka feltételei nem is meggyőzőek ehhez.
– Mekkora az esélye, hogy a Botka-feltételek mégis teljesülnek?
– Kicsi. A pártok nagy része mellett az elemzők is úgy vélik, nem bizonyított, hogy a közös lista többet hozna, mint ha külön gyűjtik a szavazókat a pártok. Botka László eddigi ötletei ráadásul nem kezelik a 2014-es hibákat. Ilyen a nem tudni, milyen módon összeálló közös lista, de Gyurcsány Ferenc személye is. Nem látok nyomást, amely arra késztetné, hogy ne szerepeljen előkelő helyen a DK listáján. Vagy akár a közösön. Az előválasztás és a jelöltkiválasztás rendszere is fontos kérdés. Botka László tervei – a helyi népszerűség mérése közvélemény-kutatások alapján, a civilekkel való mennyiségi kapcsolattartás mint kiválasztási mód – nem tűnnek életszerűnek. Így ha nem lesz előválasztás, maradhat a pártok egymás közötti alkuja.
– Korábban az MSZP-ben is pártonkívüli miniszterelnök-jelöltről beszéltek, voltak konkrét nevek is. Botka László előrelépése magánakció?
– Ha visszaemlékszünk Botka nyári interjújára az Indexen, abban a hatalommal való együttműködéssel vádolta meg saját pártja egyes vezetőit is. Ebből is úgy tűnik, a látszat ellenére nincs teljes támogatottsága az MSZP-n belül. Ott szabad szemmel kevésbé látható konfliktusok lehetnek. Az MSZP vezetése pedig rátolta a teljes egyeztetési folyamatot Botkára, ő lett az arca az esetleg kudarchoz vezető egyeztetéseknek. Ezek után simán beleforgácsolódhat az előválasztás körüli politikai vitákba. Lehet, hogy egy MSZP–Botka-konfliktus nézői vagyunk, amelybe a többi pártot is bevonták.
– Ezeknek a kérdéseknek meddig kell eldőlniük?
– Legkésőbb tavasszal le kell ezeket zárni. Ha a baloldal úgy megy bele a nyárba 2017-ben, mint 2013-ban, a választók leárazhatják őket. Részben már meg is tették.
– Azzal egyetért, hogy az MSZP-nek és a DK-nak is érdeke a külön lista?
– Az MSZP és a DK tudja, hogy közös lista esetén a Párbeszédet és az Együttet – amelyek kritikusaik is – bent tartják a politikai térben. A rezsimváltás érdekük, ez nem feltétlenül. Így hegemóniaharc is lehet 2018-ban. Azt gondolhatják: „Ha úgyis kicsi az esélye, hogy nyerjünk, legalább az dőljön el, ki lesz a baloldal vezető ereje akár 2022-ig.”
– A Párbeszéd és az Együtt ügye nem párt-, hanem személyi kérdés, mondta egy vezető MSZP-s politikus.
– Az Együttnél két-három százalékos támogatottság mérhető, politikusaik önálló közösséget alkotnak. A Párbeszédet illetően nincs növekedés, de az is integráns, értékelvű szervezet. Arra senkinek sem érdemes apellálnia, hogy egyeseket le tudnak választani a pártjukról.
– Fodor Gábor azt mondta, az előválasztásról szóló tárgyalásokat újra kell kezdeni. Valóban nem történt túl sok minden, egyetlen egyeztetés kivételével, amelyen éppen Fodor Gáborék részvételét vétózta meg Gyurcsány Ferenc.
– Csak azért van szó az előválasztásról, mert a sajtó és az elemzők időnként szóba hozzák. A közvélemény részéről nem lehet kitapintani azt az izgalmat, amit 2013-ban. Hogy akkor közösen vagy külön, Bajnai vagy Mesterházy. Az MSZP úgy zárta 2016-ot, hogy előválasztást akar, majd úgy kezdte 2017-et, hogy nem. Ennél jobban semmi nem illusztrálja a helyzetet.
– Az előválasztás melletti legfőbb érv, hogy felrázhatja az apátiába süllyedt baloldalt.
– Ez vélt tudás, politikai érvelés. Nem tudjuk, valóban ez történne-e. Ami biztos: az előválasztás érték- és programvitákat hozhat, letisztulhatnak az egyes baloldali-liberális pártok közötti különbségek. Ez a vita önmagában megtermékenyítő lehet a baloldalon. Azt az üzenetet vinné a választóknak, hogy a baloldal létezik, van programja, kultúrája, értékvilága. Ma az a percepció, hogy a baloldal cselekvés és vízió szintjén nem létezik, csak néhány de jure párt van.
– Térjünk vissza egy pillanatra Gyurcsány Ferencre. Az MSZP-ben azt mondják, vele nem lehet nyerni, ő viszont joggal hivatkozhat rá, hogy ha a semmiből felépített egy stabilan küszöb fölötti pártot, miért kellene visszalépnie bárhonnan. Nehezen megoldható egyenlet ez.
– Tudomásul kell venni, hogy Gyurcsány Ferenc velünk marad. Úgy van, ahogyan mondja, teljesen legitim módon érvelhet azzal, hogy ezt saját jogon teszi. „Gyurcsány-kérdés” akkor nem lesz, ha Gyurcsány Ferencet vagy az általa vezetett listát nagyon megverik, kimarad a 2018-as parlamentből. Megverni pedig egy választáson vagy akár egy miniszterelnök-jelölti előválasztáson lehet. Ugyanakkor a DK szavazótábora egy ideje nem nő, és Gyurcsány Ferenc elutasítottsága sem csökken. A párt növekedése szempontjából az a fő kérdés, hogy az MSZP támogatottsága csökken-e. Gyurcsánynak ott lehetnek tartalékai. Személye összetart egy politikai közösséget, ennek tagjait képes befolyásolni, nevelni, és az MSZP-vel szemben a DK szavazói figyelnek saját politikai vezetőjükre.
– Az MSZP-sek nem?
– Nem is nagyon tudnának. Az elmúlt évek nagy ügyeiben – rezsicsökkentés, migráció, korrupció, olimpia, Városliget – az MSZP álláspontja következetlen volt. A szocialisták 2009 óta négy elnököt fogyasztottak el, ez is azt jelzi, hogy erős vezető nélküli párt.
– A Momentum Mozgalom tagjait is meglephette, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi aláírást sikerült összegyűjteniük olimpiaellenes akciójukkal. Bevallottan párttá akarnak alakulni, és bejutni a parlamentbe 2018-ban. Sikerülhet ez nekik?
– Nagyon nagy a különbség a között a médiabuborék között, amelyben a Momentum létezik és egy valódi politikai párt esélyei között. Itt azokra a jogi, szervezeti, politikai és mediális feltételekre vagy gátakra gondolok, amelyekkel a mozgalomnak szembesülnie kell, ha párttá alakul, és valóban indul a választásokon. És akkor még nem beszéltünk a szervezetépítésről és arról, mennyire más zöldmezős politikai beruházást csinálni az Orbán-rezsimben, mint a megelőző időszakban. Van annak oka, hogy 2010 óta egyetlen társadalmi igényekre építő mozgalom sem tudott intézményesülni pártként. Persze ma már könnyű eljutni az országoslista-állításhoz, országos szervezet sem kell hozzá. Szintén kérdés, hogy egy ilyen pragmatista, liberális, posztpolitikai, a jelenlegi politikai törésvonalakat meghaladni akaró politikai világban van-e ötszázaléknyi erő. Nem igény. Erő. Csábító ez a „haladjuk meg a szekértáborokat” gondolkodás, és virágozzék száz konszenzus, de a magyar politikai kultúrának része a bal–jobb mint orientációs kategória. Fontos viszonyítási pontot jelentenek a választók számára. A Momentumról ma annyit tudunk, hogy se nem jobb, se nem bal, hanem pragmatista és magyar.
– Az ellenzék beállt az olimpiaellenes aláírásgyűjtés mögé, de abban a pillanatban riválisa lesz a Momentumnak, amikor az tényleg pártként jelenik meg.
– Ez is fontos szempont. Ha az aláírásgyűjtés sikeres lesz, azok a pártok, amelyek most erősítik az akciót, újabb delegitimációs „örvénybe” kerülhetnek. Kiderülhet, hogy ennek a fiatal társaságnak sikerült az, ami az ellenzéknek hat éve nem. Egy konkrét ügyben úgy mozgósították a választókat, hogy abból cselekvés lett. Sikeres gyűjtés esetén a pártok szerepkritikákkal szembesülhetnek, ami egy évvel a választások előtt a növekedésre ítélt baloldal számára igencsak kellemetlen lehet.
– Nézzük a másik végletet. Az Idős Demokraták Szövetsége (IDSZ) jobbról-balról megkapta, hogy „kamupárt”. Lehet esélyük?
– Nem lehet. Bármennyire öregszenek az európai társadalmak, éleződnek a generációs konfliktusok, a nyugdíjaspártok kevés helyen tudnak valós politikai erőként megjelenni.
– Nem találhatnak ügyet, amely generációs alapon elég szavazót nyer meg számukra?
– Olyan, hogy „a nyugdíjasok”, nincs. Vannak MSZP-szavazó nyugdíjasok, vannak Fidesz-szavazók, vannak bizonytalanok és olyanok, akik soha nem lesznek aktívak. Melyik pártnak nincs hangsúlyos üzenete a nyugdíjasoknak? A semmiből érkező IDSZ olyan ügyeket akar képviselni, amelyeket mások már visznek.
– A Jobbik fordulata mennyire működhet? A támogatottsági adatokon nem látszik, hogy sikeres lehetne Vona Gábor stratégiája.
– A Jobbik stratégiája kétesélyes. Ám ebből az egyik nem a párt bezuhanása, szétesése, hanem az, hogy marad-e a jelenlegi szinten, vagy elindul-e felfelé. A Jobbik támogatottsága a migránsválság tetőzésekor, 2015 szeptemberében esett vissza, azóta stagnál. A „néppártosodás” pedig már 2013-ban elindult. Az a megállapítás, hogy emiatt zuhant a párt népszerűsége, nem helytálló, de tény, hogy egy ideje nem is nőtt. A nyitás hosszabb folyamat. A választásokra dőlhet el, hogy a kiábrándult bal- és jobboldaliak, akik most nem találnak pártot, hajlandók-e a Jobbikra szavazni. Vona Gábor persze azzal, hogy bejelentette, ha nem lesz 2018-ban kormányfő, lemond, erős növekedési kényszert állított elő saját maga számára is.
– Ha az egyszeri Jobbik-szavazó fejében uralkodó kognitív disszonanciát tízes skálán próbálnánk ábrázolni, hányasra tenné a mércét, amikor a pártelnök hanuka alkalmából zsidó vezetőnek ír köszöntő levelet?
– Akkor tudnék válaszolni, ha tudnám, ki az egyszeri Jobbik-szavazó. Szerintem Jobbik-szavazók vannak. A Kurucinfo-olvasó reakcióit el tudom képzelni, de hogy mit jelent ez egy borsodi rozsdaövezeti vagy egy tapolcai jobbikosnak, azt nem tudom. Nem is gondolom, hogy őket Vona Gábor és Köves Slomó vitája úgy foglalkoztatja, ahogy arról mi beszélünk. A Jobbikra nem azért szavaztak sokan, mert korábban antiszemita hangokat is megütő párt volt. Egyetértek Török Gáborral: ma azért kihívás a Jobbik a kormányzó pártnak, mert olyan akar lenni, mint a 2010-es Fidesz.
– Vona Gábor mindig azt mondja, a Jobbik még nem kormányozott, tehát „tiszta a korrupciótól”, ellentétben a Fidesszel és az MSZP-vel, ezért nekik kellene esélyt kapniuk. Hány év a szavatossági ideje egy ilyen érvelésnek?
– Ha harmadszor sem lesz kormányzó párt a Jobbik, ezt az üzenetet nehéz lesz tovább használni. De amikor ilyen magas a kormányzó párt elutasítottsága, ennyien gondolják, hogy rossz irányba mennek a dolgok, és közben van egy fragmentált és poszt-2010-es baloldal, a Jobbik tisztakezűségre apelláló érvelése legitim. Biztos, hogy nem csak ennyi lesz 2018-ban az üzenetük, de mi okuk van rá, hogy ezt elengedjék?
– Az LMP túlélheti a következő időszakot?
– Az LMP tábora jobbra tolódott a 2014-eshez képest. 2013 végén két százalékra mérték őket, most három körül vannak, ennyiben hasonló a helyzet. Viszont mi az LMP-re szavazás motivációja ma? Akkor, amikor van egy fragmentált városi baloldal, azaz nincs „összefogás”, amellyel szemben az azt elutasító ellenzékiek meghatározhatnák magukat? Innen nézve nem egyértelmű, kik lehetnek a párt célcsoportjai. Hadházy Ákos kommunikációs és politikai képességei összehasonlíthatatlanok Schiffer Andráséival. Az LMP nélküle politikai állítások nélküli párt. Innen indítja a 2017-es évet.
– Gémesi György és más konzervatív polgármesterek is elindíthatnak egy mérsékelt jobboldali politikai formációt.
– Gémesién kívül sok konzervatív polgármester nevét még nem hallottuk. Emellett kétséges, hogy van-e akkora választói kereslet Magyarországon, hogy ennyi pártra legyen igény. A „mérsékelt jobboldali szavazó” mibenlétét ráadásul a kutatások fényében is nehéz meghatározni. A Fidesz-szavazók nagyon kis része sorolja magát oda. Ők lennének a célcsoport, ha már az érintettek konzervatív pártban gondolkodnak? Gémesi György személye kapcsán is érzem – Lakner Zoltántól kölcsönözve – a közéleti torrentezés jelenségét. A rezsimkritikusok várnak valakire, akibe bele akarják táplálni a hitet, amelyet a többi ellenzéki politikustól már megvontak. Gémesi a sokadik ilyen próféta lenne. Csak azt nem tudjuk, ő mit akar, helyette azonban már mindenki igen.
– Vagyis semmi jele annak, hogy jelentősen elmozduljanak a pártpreferenciák az idén?
– Mindig óvatosnak kell lenni, de semmi sem utal rá, hogy keddről szerdára valami hirtelen megváltozzon. Az azonban biztos, hogy az idén dől el, hogy a pártok milyen pozícióból mennek neki a választásoknak 2018-ban.
