Hétvégén rendszeresen megfordulok a Városligetben. A célpontom a Széchenyi fürdő: kiengedni a gőzt, vagy inkább beszívni. A budapestiek körében népszerű ilyenkor a Liget. Viszik a gyerekeket a cirkuszba – most nemzetközi fesztivál zajlik, látszik is az érdeklődők számának megugrásából. Vagy az állatkertbe mennek. A „Szecskába” is áramlik a tömeg.
A többség autóval érkezik, kényelmes, könnyű odajutni és ingyenes a parkolás. Télen – általában – nem kell közelharcot vívni egy-egy parkolóhelyért. Mostanában valahogy mégis már kora délelőtt megtelik az Állatkerti körút.
Ahogyan az a piacgazdaságban szokott lenni, a kereslet kínálatot teremt. Értéke lett a parkolóhelynek, és néhány élelmes hajléktalan Warren Buffettet megszégyenítő éleslátással érzett rá az üzleti lehetőségre.
Korábban is jelen voltak a környéken, segítettek üres helyet találni (értsd: odaálltak a foghíjba, majd messziről integettek a lassan gördülve vadászó autóknak), amit a sofőrök 100-200 forinttal háláltak meg. Illetve így védték az autójukat apróbb sérülések elszenvedésétől, mert veszélyes világban élünk, ugye.
A kezdetleges alapszolgáltatást továbbfejlesztették. Most már szalagot húznak ki, 10-12 autónyi helyet zárnak el. A közeledő autós előtt pedig egy hely szélességében szabaddá teszik a kordonnal védett területet. Hivatalos tarifa nincs, biléta sem, de azért a 200 már alap, terepjárósoknak nem árt 500-ban gondolkodni.
Az sem okoz az önkéntes vállalkozóknak gondot, ha betelik minden hely. Ilyenkor szorgos csapatmunkában a gyalogátkelőnél a fürdő oldalához, a sétányra irányítják az autókat. Az is a Liget része, ott is van aszfalt.
Azt lesem, hogy mikor kezdenek el kerékbilincseket felszerelni a fizetés nélkül a sajátjuknak vélt helyeken parkoló autókra. A többi már működik, parkoló automata nélkül is
