Gyanús levelet találtam a postaládámban. Hivatalosnak tűnt, hát elővettem az olvasószemüvegemet, hogy megnézzen, mennyit kell becsengetnem. Az összeget gyorsan megtaláltam: 24 ezer. Nem sok, de nem is kevés. És ez már ki tudja, hányadik ilyen összeg.
No de nem eszik olyan forrón a kását! Megnézzük alaposabban, hogy mit is fizetünk?
A Magyar Kereskedelmi Nyilvántartási Intézet küldte a levelet. Takaros kis kakasos címer a név mellett. A cím egy budapesti postafiók. Hoppá! Az intézet ismeretlen számomra, de ettől még létezhet. De egy intézetnek mindig van címe, nem bújik egy postafiók mögé. Egyre nagyobb érdeklődéssel böngészem tovább. Már tudom, hogy csalás az egész, de érdekel, hogyan csinálják. Meglehetősen ügyesen.
Közzétételi díjat kellene befizetnem, hogy az MKNI nyilvános jegyzékében nyilvántartsák szerény kis Bt.-met. Érdekes módon a Zrt.-knek és Nyrt.-knek nem kell fizetni a közzétételért.
A hivatalos jelleget erősíti a felkérés, hogy utaláskor a közleményben tüntessem fel az adószámot vagy a cégjegyzékszámot. Nem mintha azt bárki is ellenőrizné.
Végül egy kövér betűkkel kiemelt fontos információ. A regisztrációs díjat adott napig el kell utalni, mert különben a cégem kikerül a nyilvántartásból és csak plusz 10 ezer forint fenyegetés mellett kerülhet vissza.
Hogy az átverés teljes legyen, még olyan apróságra is ügyeltek, mint annak feltüntetése a levél legalján, hogy a címzett mellett a (nem létező) irattár is megkapta a levél másolatát.
Aláírás, bélyegző nincs. Van viszont másik oldal. Sok apró, világosszürke, nehezen olvasható betűvel. Itt azonnal kiderül, hogy a levelet nem valami állami intézet küldte, hanem a Magyar Kereskedelmi és Nyilvántartási Intézet Kft. (1013 Budapest, Attila út 33. B. ép. II. em. 3.). Az Általános szerződési feltételekből az is kiderül, hogy aki befizeti az összeget, az egy hirdetést vásárol meg fél évre. Nos, ez a lényeg.
Már nézem is a cégnyilvántartásban a bejegyzést. Tényleg van ilyen cég. 2013. november 22-én jegyezték be 500 ezer forintos alaptőkével, az ügyvezető és egy személyben a tulajdonos egy 1977-es születésű, kőbányai illetőségű férfi. Az ötletgazda. Vagy a végrehajtó. Vagy mindkettő.
A levélben szerepel egy webcím is: www.mkni.hu. Keresem, de a szolgáltató nem található. Tehát nem is működik az a honlap, ahol az esetleges „közzététel” megtörténhetne.
Nézem a domainnevek regisztrációjánál, a kft. jegyzi a domainnevet, még mobilszám is szerepel mellette.
Gyorsan bekukkantok a Facebookra, mert ha már ennyire amatőr a csalási kísérlet, akkor talán még ott is megtalálom ezt a derék embert. Nos, van egy nagyon hasonló profil, amit a tulajdonos nevére elsőként ajánl fel a Facebook keresője: aggódó barátai már küldik neki a kompromittáló levél másolatát.
Persze lehet, hogy nem a motorozást kedvelő férfi (majdnem urat írtam) áll az ordenáré átverés mögött, de annyi biztos, hogy a születése napja megegyezik a cégbejegyzésben szereplővel – 1977. 03.14. Gyanús.
Vizslatom a Magyar Kereskedelmi- és Iparkamara honlapját, nem győznek elhatárolódni a levéltől.
Tűnődöm, hogy vajon hány figyelmetlen, óvatlan ember utalhatott emberünknek. Vajon tett-e már valaki feljelentést? Tényleg ennyire felkészületlenek vagyunk, hogy ilyen átlátszó átveréssel érdemes kísérletezni?
Hogy a kísérlet mennyire amatőr, bizonyítja, hogy nagyjából öt perc alatt meg lehet találni a delikvens cégét, címét, telefonszámát és még a fotóját is. Nem akarok tippeket adni, de egy igazi csalást másként kell csinálni.
Szinte kicsit sajnálom is a nagyot álmodó szerencsétlent. Pár héttel ezelőtt ugyanis a Gazdasági Versenyhivatal 100 millió forintra büntette a Magyar Éremkibocsátó Intézet Kft.-t, mivel az a nevével megtévesztette a fogyasztókat, a vállalkozást állami intézményként tüntette fel, és nem volt minden rendben a kedvezményes árakkal, illetve az érmék korlátozott számával sem.
El tudom képzelni, hogy a hasonlóan megtévesztő elnevezés használata és a színtiszta csalás után mekkora büntetés várhat a Magyar Kereskedelmi Nyilvántartási Intézet (Kft.-re) és ügyvezető tulajdonosára.
A józan paraszti ész szerint több, mint az előző esetben – kiegészítve némi hűvös üdüléssel –, mert a másik cég tényleg érméket árusít, ez utóbbi pedig a nagy semmit
