Helikopterláz év végén

Mozgalmasra sikeredett az év vége a Magyar Honvédség forgószárnyas erői számára: Az amerikai kongresszus értesítésével szabaddá vált az út az UH-1N program előtt, Szolnokon pedig átadásuk után először repültek a Finnországtól ajándékba kapott Mi–8-asok. De kérdésből még mindig több maradt, mint válaszból.

December 8-án az amerikai kongresszus elé került az a levél, melyben a Védelmi Biztonsági Együttműködési Ügynökség (DSCA) értesíti a törvényhozást egy lehetséges, Magyarországgal kötendő, úgynevezett külföldi katonai eladások (FMS) üzletről 426 millió dollár (aktuális árfolyamon mintegy 98 milliárd forint) értékben. Az ügylet tartalmazná a fölös védelmi cikként (EDA) átadásra kerülő 32 darab UH–1N helikopter (30 repülőképes és két földi oktatópéldány) és 20 darab T–400 tartalék hajtómű módosítását, átvizsgálását, az ezzel összefüggésben lévő berendezéseket, alkatrészeket, kiképzést és logisztikai támogatást . A kongresszusnak december 22-ig lett volna ideje kifogást emelni, de erre információm szerint nem került sor, így januárban megkezdődhetnek a tárgyalások az ajánlat tartalmáról. Ősszel, amikor anyagot gyűjtöttem a témában, és sikerült HM-es forrásoktól információt kapnom, három fontos adat hangzott el: nyolcvanszázalékos hadrafoghatóság (24 gép), évi hatezer óra és 40-45 milliárd forintos becsült költség. Továbbá az is, hogy csak akkor lesz üzlet, ha azt a központi büdzséből tudják finanszírozni, mert a megkurtított HM-költségvetésben ennek nem lehet helyet szorítani, még akkor sem, ha 7–10 éves fizetési futamidő a cél. A miniszterelnöki hivatal élénk érdeklődést mutatott az egyeztetések folyamán, és HM-es forrásaim szerint Orbán Viktor miniszterelnök meg is ígérte Hende Csaba tárcavezetőnek, hogy ha lesz üzlet, azt központilag fizetik. De mindez egyelőre csak elmélet, mert üzlet legkorábban februárban köttethet, ha a tárgyalások sikerrel zárulnak, és lezajlik a szükséges procedúra.

A várakozás sem tétlen azonban a 86. Szolnok Helikopterbázison, a forgószárnyas technika egyetlen hazai honvédségi üzemeltetőjénél. Az augusztusban leszállított, majd szeptemberben átadott, ajándék finn Mi–8-asok december 6-án megkezdték műszaki ellenőrző repüléseiket. A HS–11-es finn lajstromú gép a 3307-es, míg a HS–13-as a 3309-es magyar oldalszámot kapta. A rendszerbe állításra a hivatalos berepülési programot követően jövő év elején kerülhet sor.

A pozitív fejlemények dacára megmaradtak a kérdések. Szép-szép, hogy jön 30 UH–1N, de hol a koncepció? Új kategória kerül a Magyar Honvédségbe, vagy a könnyű kiegészíti a közepest? Netán felváltja? Felválthatja-e egy könnyű helikopter típus a közepeset mondjuk az árvízi védekezésben? A gépek tagadhatatlanul öregek, és ez akkor is tény, ha repülési élettartamuk felénél járnak csak – de Amerika háborúit nézve kaphattak is az igénybevételből rendesen! Használt gép üzemeltetésébe fogni nulla tapasztalattal tagadhatatlanul hordoz kockázatokat, ahogy az is, ha a logisztika egy nagyhatalom állami szervén (a Haditengerészet Légi Rendszereinek Parancsnokságán – NAVAIR) keresztül bonyolódik. Szemben a Gripen esetében megismert svéd partnereknél, vajon az amerikaiaknál is hajlandó lesz a magyar illetékes verni az asztalt, ha valami nincs rendjén, „megszorul az alkatrész a csőben”? Megannyi kérdés, kevés válasz, de ahogy eddig is, sugárzó arccal nézzünk a jövőbe, és bízzunk vezetőink bölcsességében...!