Ahogy az egy-egy stratégiai döntést követően lenni szokott, Barack Obama januári „startégiai útmutatása” nyomán, sorra hozzák nyilvánosságra a Pentagon 2013-ban kezdődő, tíz éves költségcsökkentési tervének elemeit. Az elmúlt hetekben hallottunk már ázsia-csendes-óceáni hangsúlyáthelyezésről, fegyverprogramok törléséről (Global Hawk B30) és lassításáról (F-35), és európai csapatcsökkentésekről.
A „vastapogatástól” sem irtózó megfigyelőnek azonban sokkal többet jelent egy-egy konkrét alakulatot, haditechnikát érintő döntés, főként ha valami olyasmiről van szó, mely szakmai tudatának egyik „állócsillaga” volt. Számomra az egyik ilyen az amerikai A-10-es repülőgépek jelenléte Európában, mely a poszt-hidegháborús időszak nagy részében egyet jelentett a spangdahlemi 52. vadászrepülő ezred 81. századával, a Fekete Párducokkal. A húsz gépes századot most felszámolják, vagy ahogy elegánsan fogalmaz ilyenkor a Pentagon, „deaktiválják”. Ez annyit tesz, hogy számát, nevét, hagyományait és történelmét „hibernálják”, várva, hogy esetleg újra elővegyék (ami ha megtörténik egyszer, szinte bizonyosan pilóta nélküli kütyüs eszközökön lesz). A döntés értelmében az Egyesült Államok szárazföldi területén (CONUS) kívül csak egyetlen előretolt A-10-es egység marad a légierő állományában, az oszani 25. század. És hát bevallhatjuk, hogy míg Dél-Koreában van még némi esélye egy északi páncélosrohamnak, amit el kellene tudni hárítani, addig Európában erre jelenleg kicsi az esély. Akkor is, ha 2008 Grúziában Oroszország mindenki számára világosan megmutatta, hogy még a XXI. században is mi mindent el tud érni egy levegőből nem (vagy alig) fenyegetett páncélos hadművelet – tegyük hozzá.
Ami a 81-eseket és A-10-eseiket illeti, az avianói és Gioia del Colle-i települések, Bosznia és Koszovó csatái (benne két lelőtt amerikai pilóta, Dale Zelko és David Goldfein megmentésének biztosítása, két harci sérüléses gép visszatérése), vagy a malacky lövészetek alighanem mély nyomot hagynak a katonai repülés európai történetének annaleseiben is. Spangdahlemben, az 52. ezred alatt egyetlen F-16-os század, a 480. (Warhawks) marad, melyet 2010-ben aktiváltak újra, amikor a főként légvédelem elleni harcra specializált F-16-osok számát felére csökkentették a bázison a két előző század, a 22. (Stingers) és a 23. (Fightin' Hawks) felszámolásával.
