Régi újságokban bukkan az ember olyan kifejezésekre, mint például hamisgulyás. Mármint attól hamis, hogy nem „igazi”, például mert nincs benne hús. Hát ha létezik ilyen szó, hogy hamisgulyás, akkor létezik az is, amit (legalábbis azt hiszem), én találtam ki: hamisgörög, illetve hamismexikói. Mindkettő attól hamis, hogy az eredetire csak nyomokban emlékeztet, bármely Sztavrosz vagy Carlos a kikötőig szaladna tőle ijedtében, de legalább jellegében olyan. Van egy sor nagy előnye mindkettőnek: egyrészt könnyen beszerezhető alapanyagokból készül; másrészt ízletes és laktató, harmadrészt megtöri a túrós csusza / bableves egyhangúságát, végül könnyen és viszonylag olcsón lehet belőle nagyobb mennyiséget készíteni úgy, és ez a lényeg, hogy minden gyerek meg is eszi. A Balatonon szoktam csinálni, mikor 5-11 éhes kölyök várja a kertben az ebédet, és tálalhatnék ugyan lábszárpörköltet is, az autentikus és rendkívül finom, csak épp a srácok fele hozzá sem nyúl. Ezeket viszont szívesen eszik, a végén kenyérrel (vagy ha még idehaza van időm pitát vagy tortillát venni, akkor azzal; vagy ha épp nincs se csuka se süllő a maráson, tehát van időm és energiám krumplis lángost sütni, akkor azzal) a tálat is kitörölgetik. Ennyi előny miatt talán belefér ebbe a blogba is. Persze az Iguánában nem merném feltálalni, sőt, még baráti társaságban sem. :)
Előbb a hamisgörög, ennek mintája a gyros-tál:
Három csirkemellet mutatóujjnyi-kisujjnyi csíkokra vágtam, ráöntöttem három evőkanál olívaolajat és egy teljes zacskó Kotányi-féle görög fűszerkeveréket. Jól beforgattam és hagytam két órát érni ebben a pácban. Mikor beérett, tepsibe tettem, öntöttem alá olyan másfél deci vizet, és szórtam rá két és fél – három evőkanál mangalicazsírt. Lefedtem alufóliával és 200 fokon sütöttem egy órán át, úgy hogy 20 perc elteltével, mikor kezdene csomósra összesülni, favillával szétbontottam a csirke- darabokat. Ennyi elég is neki, mehet vissza az alufólia, és jól meg kell sütni. További 40 perc, mondjuk. Ez a csirke helyettesíti a nyárson sütött húst. Természetesen köze nincs a gyroshoz, egyrészt nem birkából készül, noha az az igazi, másrészt a tepsiben kevésbé lesz pirított jellege, mintha a függőleges nyárson sülne, de a célnak teljesen megfelel. Mellé a tányérra sült krumpli, és annyi zöldség, amennyit felteszünk, hogy még megesznek (számomra teljesen érthetetlen, hogy miért irtózik a gyerekek kilencven százaléka a friss zöldségektől). Lilahagyma, paradicsom, uborka. Ha elkeverjük a dresszinggel, sokkal több fogy majd: merthogy az egészet pedig jól meg kell öntözni dresszinggel. Ezzel elég sokáig kísérleteztem, míg sikerült olyanná tenni, ami nekem is ízlik, lásd a Galériát: négy-öt deci házi kefír (natúr!), egy pohár házi joghurt, és egy adag, a képen látható görög joghurt (elég sűrű, sokfelé kapni), bele reszelve négy-öt normál gerezd fokhagyma.
Arra kell vigyázni, hogy tűzforró legyen mind a krumpli, mind pedig a csirke, mert a dresszing alaposan lehűti az egészet. Van végül egy trükkje, amitől teljesen balkáni jelleget kaphat a étel: mikor a csirke megsült, óvatosan szórjunk rá valamennyi, nem sok, cserszömörcét. Nem kell megijedni, szerte Levantéban és Észak-Afrikában használatos, a nemzetközi neve sumac (arabul summāq annyi mint „vörös”), jobb fűszerboltokban kapható. Mi, európaiak általában ezt az ízt azonosítjuk a gyrossal, kebabbal, sawarmával. Saját szememmel láttam többször, hogy egyébként finnyásnak mondható 10-12 éves fiúk annyit ettek belőle, mint két csarnoki rakodó. Kaliszpera, vagy mi :)
Aztán a hamismexikói, ennek mintája (igen távoli mintája :) pedig a taco:
Két edényben készül. Először kisebb darabokra, mondjuk ujjpercnyi csíkokra vágunk két csirkemellet. Bepácoljuk: fél deci olívaolajba teszünk egy teáskanál Knorr mexikói fűszerkeveréket, egy teáskanál Knorr grillsót és egy-másfél teáskanál arabbiata fűszerkeveréket. (Ez helyettesíti a chilit, utóbbi lévén túl csípős.) Beforgatjuk a csirkébe és félrerakjuk, hűtőben állhat akár fél napot is. Egy-másfél órát mindenképpen adjunk neki. A zöldség-részhez kell egy normál vöröshagyma, két zöldpaprika, ugyanennyi piros édespaprika (szebben mutat, ha vegyes), egy paradicsom, egy kukoricakonzerv, egy vörösbab-konzerv (a levét öntsük le), egy paradicsomkonzerv (ha van olasz, azok a legfinomabbak).
A hagymát apróra vágjuk és két-három kanál főzőolíván megpároljuk. Rádobjuk a vékony csíkokra vágott paprikákat, megfonnyasztjuk, 10-15 perc. Végig kis lángon dolgozunk. Menet közben belekockázzuk az egy szem paradicsomot is. Ha mindez megvan, rádobjuk a konzervparadicsomot, villával törögetve keverjük. Mikor szépen összefőtt, akkor rádobjuk a kukoricát és a babot, egyberottyantjuk és kész. Sózni az elején tanácsos, a paprikáknál, de ne sokat, mert elég sós a főfűszer, az arabbiata, amit ízlés szerint adagolunk hozzá. Ebbe olyan két teáskanálnyit raktam. Azért vigyázni kell, ha túl csípős, a gyerekek nem eszik meg. Elő a csirkét: serpenyőben, kevés olajon megpirítjuk. Célszerű két vagy három részletben, ha egyszerre tesszük bele, levet ereszt és kevésbé pirul, inkább fő. Nekünk most ropogósan kell, hogy „előjöjjön” a vastag szószból. Ha megvan, kicsit lecsöpögtetjük és mehet bele a zöldségszószba. Összekeverjük, öt percet még bugyborékoltatjuk, és tálaljuk. Bármilyen lepényszerűség jó hozzá, akár bolti tortilla vagy taco is, én krumplispalacsintát szoktam feladni, ez van a képen is. Ezek híján kenyér – vagy csak egy jó nagy evőkanál. Annyira szeretik, hogy ha ebédre csinálok, délutánra kérés nélkül kihozzák a nyugágyamat és árnyékba állítják a kertben :)
