Na, végre sikerült olyannak, amilyennek elterveztem. Jó sokáig tartott, fene megette, sokkal nehezebb, mint amilyennek tűnik, megszenvedtem vele.
Igen régi orosz étel e blogbejegyzés tárgya, a neve oroszul blini (az utolsó ’i’ a többes szám jele), magyarul mondhatjuk orosz palacsintá- nak, vagy orosz lángosnak, esetleg orosz kenyérlepénynek. Oroszország ugyanis területileg és történelmét tekintve egyaránt hatalmas, és ennek az alap- ételnek rengeteg változata alakult ki az évszázadok során a különféle orosz tájakon. Nem is nagyon tudok hirtelen a blinhez hasonlóan változatos megje- lenési formájú ételt említeni. Készíthető kelt, és készíthető keletlen tésztából; lehet édes és lehet sós; lehet palacsinta- és lehet lángosforma; készülhet tiszta búzalisztből, és készülhet különféle gabonák keverékéből. A neten, illetve a magyar gasztroszerzők írásaiból viszonylag hamar össze lehet szedni a tudásbázist, aztán kezdődhet a kísérletezés, nem lesz egyszerű. Így tettem én is, elolvastam az elmúlt évek során jó pár szakcikket, aztán pár napja a Guardian elektronikus kiadásának életmód-lapja adta meg a végső lökést: gondoltam, ha a világhírű Thomas Keller is süt blint, akkor mindenképpen belevágok én is :)
Mielőtt nekiindul az ember, döntésre kell jutni az alapvetésekben. Édes legyen, vagy sós? A sós mellett döntöttem, egyrészt nem vagyok édesszájú, másrészt kifejezetten szeretem a langalló-, pomposféle kenyérlángosokat, harmadrészt autentikusan, jó orosz módra kaviárral, illetve füstölt halakkal gondoltam elkészíteni. Ez utóbbi viszont meghatározza a formát is: a palacsinta tányérnagyságát és vékonyságát el lehet felejteni, itt zömökebb, kisebb méretre lesz szükség. Úgyszintén meghatározza a feltétválasztás a tészta jellegét is: egyrészt legyen kelt, mert az könnyebb; másrészt legyen vegyes lisztből, mert a hajdina földesebb érzete nagyon jól megy a füstöltekhez.
Itt el is érkeztünk a döntő momentumhoz. A hagyományosan rusztikus, továbbá szerényebb lehetőségekkel bíró orosz vidéken évszázadok óta szokás a búzalisztet hajdinaliszttel keverni, vagy azzal kiváltani. A hajdina kiváló gabonanövény: ízes, strapabíró (mármint jobban viseli a zord éghajlatot), gyengébb talaj is megfelel neki, hátránya jelen szemszögből csak egy van: hogy tudniillik hajdinalisztet nemigen kapni. Egy teljes hétig jártam utána (neten elvből nem vásárolok), míg végre a Horváth Mihály téri bioboltban sikerült. Teljesen kikopott a kulinária fősodrából, sajnos. (Egyébként érdekes a név eredete: a magyar hajdina szó a délnémet tájnyelvi ’haidn’ átvétele, ez a középkori „irodalmi német” heidekorn, azaz ’pogány gabona’ változata. Vagyis szó szerint olyan gabona, amit a németek szláv szomszédai, akkor még pogányok, kultiváltak. Magyarul is mondják pohánkának vagy pogánykának :)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!