Az az ételcsoport, amit vagdaltnak vagy fasírtnak nevezünk, nálunk, Magyarországon éri el elterjedési határát. Az apróra vágott, újabban darált húst tőlünk délre, délkeletre már nem keverik sem zsemlével, sem rizzsel sem kásával, tiszta hús + fűszerek az alkotóanyag. Noha nagyon emlékeztetnek egymásra, országonként, kultúr-körönként mindig kicsit másképp készítik Belgrádtól Teheránig. Ebben a postban két balkáni változatról, a románról és a délszlávról lesz szó. Azért erről a kettőről, mert a földrajzi közelség miatt ezeket sok magyar ismeri, noha eredetit nagyon kevés helyen lehet kapni az országban. A téma tehát a sült húskolbászka, azaz a román mititei vagy mics, továbbá a délszláv csevap(csicsi).
Legénykoromban, mikor nagyban túráztunk a Kárpát-medencében, talán '91-ben lehetett, indultunk fel a hegynek valahol az Érchegységben. Ahogy szokott lenni, az elején dombok, lankák, az ember még erős, jókedvű, nem fázik, nem fáj a lába – és állandóan éhes. A völgyben folyó kanyarog, a meander szép öntéspázsitot ölel körül, és a pázsit közepén, három szakadt Dacia meghitt társaságában, hordozható grillen románok sütnek valamit, ami erősen füstöl, és olyan illatot áraszt, de olyat ... Ha nem románok lettek volna, odamegyek, és Isten nevében megkérem őket, adjanak egy falat kenyéren abból a húsból - így sajnos nem tettem, volt bennem egy kis – alaptalan - félsz. Mai eszemmel már megtenném. Akkor találkoztam először a miccsel. Étlapokon mititei néven szerepel, szerte Romániában lehet kapni, mindkét szó olyasmit jelent hogy 'picike' (mármint pici kolbászka). A helyi erők ősi román ételnek tartják, persze csak annyiban az, mint ősi magyar a mi töltött káposztánk, a valóságban török (arab-perzsa) étel mindkettő, még a hódoltság korából. Nálunk sokan nem szeretik, ez pedig a faggyú miatt van. A marhafaggyút sem szereti sok ember, sem illatra sem ízre, a birkafaggyút meg pláne nem. Márpedig ebbe kerül elég rendesen, és bizony így a jó :)
Egyenlő arányban veszünk marha-, disznó- és birkahúst. A képeimen fél kiló mindháromból. Régente természetesen egészen apróra vagdalták a húst, az Ínyesmester írja is, hogy tilos a vagdaltnak valót darálni, de hát az idők változnak, a kényelem egyre fontosabb szempont .. Bevallom, a tatárbifsztek és a chili con carne szigorú kivételével én sem vagdalok, inkább a daráló. Tehát ledaráljuk őket, egyszer külön-külön (le is lehet daráltatni a boltban, bár ), kétszer pedig együtt. Minél alaposabban. Mikor minden rendesen össze van darálva, a húshalomnak teljesen homogénnek kell lennie.