Tárcsán sütés a kertben

Kerti sütés egy 'tárcsa' nevű célszerszámon, avagy hány órát bír ki az ember harminc centire a tűz közepétől? Egy tányér pirított tészta zöldségekkel és tenger gyümölcseivel, mellé naplemente. Meg persze bor.

A yakisoba tehát úgy készül, hogy zöldségeket pirítunk a tárcsán – zsiradék nélkül, majd hozzá adunk kisebb darabokra vágott csirkehúst, avagy tenger gyümölcseit, végül előfőzött mie (chow mein) tésztát, közben végig egy kizárólag erre a célra szolgáló, elég sokfelé kapható folyadékkal, yakisoba szósszal locsogatjuk-nedvesítjük a piruló ételt. (Szószt mindig lehet kapni a Culinarisban, az Ázsia Bt-nél, az RC-ben lévő japán-koreai boltban.) A végeredmény egy, a savanykás-citrusos szósz miatt egészen egyedi ízű pirított tésztás egytálétel lesz, teljesen olyan, mint amit Japánban úton-útfélen olcsón kapni.

Sokféleképpen hozzá lehet fogni, egy dolog biztos, erre a célra készült ’chow mein’ vagy 'mie' feliratú tészta mindenképpen szükséges. Bármelyik keleti boltban olcsón kapható. Sótlan vízben kifőzzük úgy, hogy már csak két-három perc kelljen az ehető állapotig, jeges vízben átöblítjük, lefedve félretesszük. A következő lépés, hogy 1) vagy megpucoljuk, majd vékony csíkokra vágjuk a zöldséget – répát, káposztát, friss zöldbabot stb. – vagy 2) kibontjuk a mélyhűtött vegyeszöldség tasakját. Én az utóbbit szoktam csinálni, mert nyaranta a kertben, ahol yakisobázok a család számára, az a tárcsa mellett töltött fél óra is elég forró, spórolok az idővel. Az ízének nem számít, ez egy nagyon markáns fogás, nyugodtan mehet mélyhűtöttből is. Ugyanez áll a tenger gyümölcseire, és ez utóbbi ráadásul sokkal olcsóbb így. Felengedjük és leszárogatjuk mindkettőt. Kezünk ügyébe helyezzük a tésztát, a zöldségeket, a tenger gyümölcseit, végül a szószt, és odaülünk a tárcsa mellé.

Idáig pofonegyszerű minden, most jön a neheze. A tárcsának ugyanis az első pár perc, a lepirítás során nagyon forrónak kell lennie, a másod etapban, mikor puhítjuk a tésztát és egybepirítunk mindent, már kevésbé, nehogy odaégjen. A mellékelt videót azért csináltam, hogy lehessen látni a folyamatot. Kisebb tüzet rakunk, alacsonyat, keményfából vagy brikettből, megvárjuk, míg kétharmadáig leég (közben jó sok hosszúlépést meg lehet inni). Ekkor körben, sátorszerűen rárakunk száraz, férfihüvelykujj vastagságú ágacskákat, úgy, hogy a láng teteje elérje a tárcsa alját. Amint lángra kap az új rakás, fölé helyezzük a tárcsát, várunk egy percet, mire áttüzesedik, és elkezdjük szórni bele a tartalmat, előbb a zöldségeket. Amikor egy adag belekerül a tárcsába, rögtön spriccelünk rá egy kis yakisoba-szószt, közben folyton kevergetjük. Két perc, és mehet bele a tenger gyümölcsei, ugyanígy járunk el. Végül a tészta, ekkorra a láng jóval lejjebb égett, már nem olyan forró a tárcsa. Most nagyobb löttyintés szósz következik, nehogy odaégjen (kicsit mindenképpen le fog kapni), alaposan átkeverjük, további két-három perc, és már mehet is a tányérra. A videó egy adagról szól, ha nagyobb mennyiséget rakunk a tárcsára, akkor persze tovább tart. Oishii :)

ITADAKIMASU!