A közeli Nyíradonyban a XIII. század közepén a Gutkeled nemzetség premontrei-rendi monostort építtetett, mely egyúttal családi monostorként is szolgált. Ez az épület szolgálhatott mintául a Nyírségtől a Felső-Tisza-vidékig sorra épülő falusi templomok számára. Az egyhajós templom szentélye egyenes záródású, rajta két szimmetrikus ablak nyílik, ami a kolostortemplomoknál megszokott építészeti megoldás. Valószínűleg 1567-ben került a templom a reformátusok használatába, és azt sem tudjuk pontosan, hogy a török háborúk végeztével mikortól népesedett be újra a település. Az első feljegyzés 1761-ből maradt fenn a templom renoválásáról, a korábbiakról csak annyi ismert egy 1840-ben rögzített, akkor 106 éves ember visszaemlékezése alapján, hogy a templom náddal volt fedve.
1902-ben kerültek elő a templombelsőben az értékes XIV. századi freskók, melyeket Nagy Lajos királyunk uralkodásának idejére datálnak. A templomhajóban Nagy Konstantin császár édesanyja, a keresztfeltaláló Ilona császárné alakja jelenik meg. Ilona császárné élete végén elzarándokolt a Szentföldre, ahol 320-ban a Golgotán kiásatta a három keresztet. Ez a Szent kereszt feltalálásának történetét bemutató freskó egyedülálló, középkori falképeinken sehol másutt nem fordul elő.
A diadalív hajó felé eső oldalán egy püspök tart a kezében különös formájú pásztorbotot, más rajzolatok Krisztus sírba tételét és egy töredékes csatajelenetet ábrázolnak. A diadalív belső oldalán Szt. Katalin és Árpád-házi Szt. Erzsébet alakja jelenik meg.
A szentélyben a Golgota látható Krisztus keresztfájával. A freskó különlegességét az adja, hogy alkalmazkodtak az apszis már említett, elsősorban premontrei és domonkos szerzetesi templomokra jellemző ikerablakos kialakításához.
A szentélyben bekarcolt írás, valamint az 1588 és 1702 évszám bizonyítják azt, hogy a protestánsok csak a XVIII. században meszelték le a középkori freskókat. A protestáns-korszak berendezési tárgyai közül kiemelkedik a színes reneszánsz festésű szószék, melynek alapja a XVIII. században készült, barokk stílusjegyekkel.
Forrás: Ludvig Emil (mno.hu), Nyíracsád honlapja
