Ez a templom a türjeihez hasonlóan egykor premontrei rendi templomnak épült a XIII. század első felében. A török harcok idején romba dőlt, majd 1601-ben a nagyszombati klarisszák kapták meg, akik az 1750-es években barokk stílusban átépítették. A kalapos király 1782-ben feloszlatta a klarisszákat, azóta plébániatemplom (Árpás és Mórichida települések között félúton található).
A templom 1992-tes műemléki helyreállítása során megtisztították a középkori tégla homlokzatot a rárakódott vakolat rétegektől, így ma ez az épület egyik fontos dísze. Az egyhajós belső tér legértékesebb része az egyenes záródású, bordás keresztboltozatú szentély, melynek zárókövén áldást osztó kezet láthatunk. Gótikus diadalív választja el a szentélyt az egyhajós barokk belső tértől. Az oldalsó oltárok, a pompásan faragott szószék és a keresztelőmedence mind XVIII. századi barokk munkák. Az eredeti oltárkép – melyet néhány éve elszállítottak – 1666–1667 közt készült, és rajta a térdelők Mária oltalmába ajánlják a térképpel szimbolizált Magyarországot.
A templom előzetes bejelentkezéssel tekinthető meg.
Forrás: Dercsényi Balázs – Hegyi Gábor – Marosi Ernő – Török József: Katolikus templomok Magyarországon
