A szécsényi őskolostor mindössze néhány év alatt készült el, ami a középkorban kimagasló mérnöki teljesítménynek számított. A sietség oka az volt, hogy a kolostor létesítése volt a feltétele annak, hogy a település városi rangot szerezhessen. Az 1334-ben felszentelt templomnak még nem volt tornya, de a szentély mellett állt már a mai sekrestye és felette a mai Rákóczi-terem. A XV. században folyamatosan bővítették az épületegyüttest, elkészült a torony és a kolostor újabb szárnyai.
A törökök kétszer foglalták el a várost, 1552 és 1593, illetve 1663 és 1683 között volt az ő uralmuk alatt. A második török időszakról tudjuk, hogy a templom hajóját és szentélyét fallal elválasztották egymástól, a szentélyben dzsámit, a hajóban istállót alakítottak ki. A sekrestyét fürdővé, a fölötte levő Rákóczi-termet a bég lakószobájává alakították. A török veszély elmúlása után a kolostort helyreállították, és az 1705-ös szécsényi országgyűlés során II. Rákóczi Ferenc néhány napig a sekrestye feletti gótikus teremben szállt meg, melyet a tiszteletére Rákóczi-teremnek neveznek. 1715-ben sajnos leégett a kolostor, így az épület mai formája az ezután végzett helyreállítást mutatja.
A kolostor megtekintése a templommal kezdődik. A vidéki viszonylatban kifejezetten nagy, négyszakaszos hajóban látható barokk berendezés az 1715-ös tűzvész után készült. Az eredeti hálóboltozat nem maradt meg, de a sekrestyében látható egy gótikus ülőfülke, illetve a töröki-korban kialakított mihráb is. A barokk berendezésből kiemelendő a szerzetesek két faragott zsolozsmázó stalluma, melyeket remeték táblaképei díszítenek. Az egyik közülük Salamon magyar királyt ábrázolja, aki miután trónját elveszítette, a mai Pulában vezekelt remeteként.
A látogatás fénypontja az egykori káptalanterem (ma sekrestye), melynek csillagboltozata a középkorban is tekintélyes összegekbe került, így kevés helyen építettek ilyen boltozatot. A közepét egy díszes oszlop tartja, rajta a négy evangélista ábrázolásával. Az eredeti zárókövek is láthatóak, köztük az egyiken Szt. László királlyal. A török tisztában voltak azzal, hogy a boltozatot nem bolygathatják meg, mert sokkal sérülékenyebb, mint a hagyományos gótikus boltozatok, ezért álmennyezetet építettek alája, hogy eltakarják az emberábrázolásokat. A régészeti feltárás megerősítette, hogy víz nélküli fürdőként használták.
A sekrestye központi oszlopa folytatódik a felette levő gótikus Rákóczi-teremben is, de ott már díszítetlen. A terem egyik falán egy XVII. század első feléből – azaz a két török uralom közötti időszakból – származó, Krisztus kínszenvedését ábrázoló freskó látható. A vele szemben levő falon pedig török falfestés tekinthető meg. A teremben kapott helyet egy 1690-ből származó gazdagon faragott Szt. Anna oltár.
Látogatási információ: a kolostor és a templom csak idegenvezetéssel látogatható keddtől szombatig, a csoportok 10-től indulnak óránként, az utolsó 16-kor indul. Fényképezni, videózni belül nem lehet.
Forrás: helyszíni idegenvezetés
A szécsényi őskolostor mindössze néhány év alatt készült el, ami a középkorban kimagasló mérnöki teljesítménynek számított. A sietség oka az volt, hogy a kolostor létesítése volt a feltétele annak, hogy a település városi rangot szerezhessen. Az 1334-ben felszentelt templomnak még nem volt tornya, de a szentély mellett állt már a mai sekrestye és felette a mai Rákóczi-terem. A XV. században folyamatosan bővítették az épületegyüttest, elkészült a torony és a kolostor újabb szárnyai.
A törökök kétszer foglalták el a várost, 1552 és 1593, illetve 1663 és 1683 között volt az ő uralmuk alatt. A második török időszakról tudjuk, hogy a templom hajóját és szentélyét fallal elválasztották egymástól, a szentélyben dzsámit, a hajóban istállót alakítottak ki. A sekrestyét fürdővé, a fölötte levő Rákóczi-termet a bég lakószobájává alakították. A török veszély elmúlása után a kolostort helyreállították, és az 1705-ös szécsényi országgyűlés során II. Rákóczi Ferenc néhány napig a sekrestye feletti gótikus teremben szállt meg, melyet a tiszteletére Rákóczi-teremnek neveznek. 1715-ben sajnos leégett a kolostor, így az épület mai formája az ezután végzett helyreállítást mutatja.
A kolostor megtekintése a templommal kezdődik. A vidéki viszonylatban kifejezetten nagy, négyszakaszos hajóban látható barokk berendezés az 1715-ös tűzvész után készült. Az eredeti hálóboltozat nem maradt meg, de a sekrestyében látható egy gótikus ülőfülke, illetve a töröki-korban kialakított mihráb is. A barokk berendezésből kiemelendő a szerzetesek két faragott zsolozsmázó stalluma, melyeket remeték táblaképei díszítenek. Az egyik közülük Salamon magyar királyt ábrázolja, aki miután trónját elveszítette, a mai Pulában vezekelt, mint remete.
A látogatás fénypontja az egykori káptalanterem (ma sekrestye), melynek csillagboltozata a középkorban is tekintélyes összegekbe került, így kevés helyen építettek ilyen boltozatot. A közepét egy díszes oszlop tartja, rajta a négy evangélista ábrázolásával. Az eredeti zárókövek is láthatóak, köztük az egyiken Szt. László királlyal. A török tisztában voltak azzal, hogy a boltozatot nem bolygathatják meg, mert sokkal sérülékenyebb, mint a hagyományos gótikus boltozatok, ezért álmennyezetet építettek alája, hogy eltakarják az emberábrázolásokat. A régészeti feltárás megerősítette, hogy víz nélküli fürdőként használták.
A sekrestye központi oszlopa folytatódik a felette levő gótikus Rákóczi-teremben is, de ott már díszítetlen. A terem egyik falán egy XVII. század első feléből – azaz a két török uralom közötti időszakból – származó, Krisztus kínszenvedését ábrázoló freskó látható. A vele szemben levő falon pedig török falfestés tekinthető meg. A teremben kapott helyet egy 1690-ből származó gazdagon faragott Szt. Anna oltár.
Látogatási információ: a kolostor és a templom csak idegenvezetéssel látogatható keddtől szombatig, a csoportok 10-től indulnak óránként, az utolsó 16-kor van.
