A Thermae Maiores épületét a fennmaradt felirat tanúsága szerint a Kr. u. 260. évi súlyos pusztításokat okozó háború után romjaiból újjáépítve, oszlopcsarnokokkal, új bejáratokkal ellátva 268-ban adták át ismét a katonák használatába. A 120×140 méteres monumentális épület északi részén kapott helyet a gyakorlótér (palaestra) az öltözővel (apodyterium), míg a déli részekben voltak a hideg és meleg vizű medencék. Funkcióját a IV. században, I. Constantinus idején veszítette el, amikor a katonákat egy másik táborba költöztették át, és a fürdőt palotává alakították.
Magyarország első ismert régészeti feltárása Schönvisner István nevéhez fűződik, aki a fürdő egy részletét tárta fel 1778-ban. Kutatási eredményeit még abban az évben a De ruderibus Laconici Caldariique romani című művében publikálta. Az akkor előkerült romokat rövidesen védőépületben mutatták be az érdeklődőknek.
A feltárások az 1960-as és az 1980-as évek elején is folytatódtak, majd az Árpád híd átépítésekor útpályát létesítettek a romok fölött. A Thermae Maiores romjai ingyenesen tekinthetők meg a Flórián téri aluljáróból nyíló Fürdőmúzeumban.
Nyitva tartás:
Forrás: Budapesti Történeti Múzeum honlapja; Németh Margit: Az aquincumi Thermae Maiores funkcióváltásához a 4. században (2005)
