Alsódörgicse a székesfehérvári őrkanonokok kegyurasága alá tartozott a XIII. században. Ennek megfelelően a Boldogasszony tiszteletére szentelt egyház kegyúri templomként épült, amit bizonyít a toronyhoz kapcsolódó, a hajó felé néző kegyúri karzat. Az egyhajós épület arányai szokatlanok, mivel a hatalmas méretű háromszintes toronyhoz egy aránytalanul kicsiny hajó és szentély csatlakozik. 360 fokos panorámaképünk a nyugati homlokzatot ábrázolja, és jól látható rajta, hogy a tornyot szintén hatalmas támpillér tartja. A torony felső szintjén három román kori ikerablak helyezkedett el, melyek közül kettő eredeti állapotában maradt fenn.
A török hódoltság idején, a XVI. századtól az evangélikusok használták az épületet, majd a XVIII. század közepén a még ép templomot Padányi Bíró Márton veszprémi püspök visszaszerezte a katolikusok számára. A XVIII–XIX. század fordulóján azonban már csak romként említették az összeírások. 1938-ban megerősítették a maradványokat, majd a szakszerű feltárásra és konzerválásra 1967–68-ban került sor.
Forrás: Dörgicse honlapja
Alsódörgicse a székesfehérvári őrkanonokok kegyurasága alá tartozott a XIII. században. Ennek megfelelően a Boldogasszony tiszteletére szentelt egyház kegyúri templomként épült, amit bizonyít a toronyhoz kapcsolódó, a hajó felé néző kegyúri karzat. Az egyhajós épület arányai szokatlanok, mivel a hatalmas méretű három szintes toronyhoz egy aránytalanul kicsiny hajó és szentély csatlakozik. 360 fokos panorámaképünk a nyugati homlokzatot ábrázolja, és jól látható rajta, hogy a tornyot egy szintén hatalmas támpillér tartja. A torony felső szintjén három román kori ikerablak helyezkedett el, melyek közül kettő eredeti állapotában maradt fenn.
A török hódoltság idején, a XVI. századtól az evangélikusok használták a templomot, majd a XVIII. század közepén a még ép templomot Padányi Bíró Márton veszprémi püspök visszaszerezte a katolikus számára. A XVIII.-XIX. század fordulóján azonban már csak romként említik az összeírások. 1938-ban megerősítették a maradványokat, majd a szakszerű feltárásra és konzerválásra 1967-68-ban került sor.
