1712-ben érkeztek az első telepesek Kißlegg vidékéről, név szerint Johann Eggers, Johann Fiederers, Simon Frechs, Johann és Melchior Kellers, Johann Trolls, illetve családtagjaik. A települést birtokló Zichy Péter a svábokat egy új településrészben, a Schwabengassénél (Sváb utca) telepítette le. 1716-tól Stefan Lakitsch, egy német lelkész szolgálta az újonnan érkezett híveket. 1723 és 1725 között frankföldi és sváb telepesek újabb hulláma érkezett a településre, akik a Neugasse (Új utca) környékén építették fel a házaikat. Az újonnan érkezettek életét megkeserítette az 1737 és 1739 között pusztító pestis- és kolerajárvány, amelyek összesen 828 emberéletet követeltek. A település papja elmenekült, és az áldozatok között volt Zichy Miklós egyetlen lánya is. Később, a járvány elmúltával pestisoszlopot, illetve kápolnát emeltek a falu lakói.
1740 után nyugodtabb időszak következett a település életében, ekkor érkezett meg a telepesek következő hulláma a Fekete-erdő vidékéről. Az öt évvel későbbi összeírás szerint 217 házban összesen 1147 katolikus, 65 kálvinista, 3 lutheránus és 93 zsidó hívő élt. A svábok fejlett borkultúrát hoztak magukkal, megművelték a környék domboldalait, melyek a helyi klímának köszönhetően ideálisak voltak a bortermeléshez.
Alig húsz évvel később ismét viszontagságos idők következtek. Az 1763-as komáromi földrengésben romba dőlt Zsámbék híres román kori bazilikája. A lakosság a középkori köveket az évszázadok során lassan elhordta, illetve egy új barokk katolikus templomot emelt.
A II. világháború után a sváb lakosság 95 százalékát kitelepítették Németországba, emléküket ma egy régi sváb lakóház őrzi.
1740 körül építette a módos gazdává vált Melchior Keller, a legelső telepesek egyike a panorámaképünkön látható sváb népi lakóházat. A homlokzatát díszítő dombormű Szent Vendelt, a pásztorok védőszentjét ábrázolja. Az épület ma a település sváb tájházának ad helyet, a minden hónap második hétvégéjén látogatható kiállításon régi bútordarabokat, illetve népi használati tárgyakat tekinthetünk meg.
