Hogy az első álláspont Európa kulturális önfeladásához vezet, az egyre nyilvánvalóbb. De nem kevésbé defetista, az önfeladáshoz vezető kishitűséget tápláló a második sem, amely szerint az integráció elképzelhetetlen. Ha ugyanis így gondoljuk, nem tehetünk mást, mint hogy felrakjuk a kezünket, és megadjuk magunkat a feltartóztathatatlannak vélt történelmi folyamatnak, miközben az integráció lehetetlenségét a tények nem támasztják alá. Más kérdés, hogy ennek szorgalmazói tetemes hátrányból indulnak, jelentős részben a multikulturalizmus hosszú évtizedei miatt. Ám mégsem lehet kijelenteni, hogy az európai muszlimok közül senki sem illeszkedett volna be a többségi társadalomba. Hogy egyetlen jelképes példát említsünk: a francia köztársaságot védte az a muszlim rendőr is, akivel tavaly végeztek a karikaturistákat gyilkoló fanatikusok.
Az integrálni képes – és integrálni is akaró – Európa képét tehát meg kell őrizni, ha a terrorizmus megfékezése a cél. Legalábbis ami a már itt élő muszlimokat illeti. Azt pedig, hogy az unió jelenlegi „menekültpolitikájából” fakadó tömeges és ellenőrizetlen, letelepedési célú bevándorlás mennyiben szolgálja az európai muszlimok integrációját, mindenki döntse el maga.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!