A hazugságot itthon hitték el

Csak Európának azt a fertályát távolról nézve hihető, hogy a Nyugat válságban van. Hullámvölgyben, abban igen.

Ami viszont a hétköznapi rögvalóságot illeti, tényleg csak Európának azt a fertályát távolról nézve hihető, hogy a Nyugat válságban van. Hullámvölgyben igen; de több mint negyven éve Magyarországon élő emberként ilyen hullámvölgyeket el tudnék képzelni magunknak is.

Tudta, hogy Dániában délután négyig-ötig dolgoznak az emberek, és ha valaki tovább marad az irodában, arra furcsán néznek? Mégis a dánok, miközben jut idejük magukra és családjukra is, 5,7 millió lakosukkal a világ ötödik legversenyképesebb gazdaságát működtetik. Tudta, hogy a németek nemcsak a náci múltjukkal néztek szembe már régen, de Berlinben, a dómmal szemben létrehoztak egy olyan NDK-múzeumot is, amely szórakoztató, de századannyira sem szájbarágós, mint a mi Terror Háza Múzeumunk, és mégis világosan üzeni a látogatónak: ezt soha többé? Tudta, hogy a holland és német újságok majd százoldalas hétvégi számait megemelni is kihívás, és az abban megjelenő cikkek, vélemények sokszínűen-okosan szólnak az adott ország és a világ dolgairól, az azokat fogyasztó középosztály nagy-nagy örömére?

Ez is az átkozott-kiröhögött Nyugat, nem csak az ottani újságírók korábbi öncenzúrája migránsügyben, vagy a nagyobb városokban itt-ott valóban létező bevándorlónegyedek, ahová tényleg nem tanácsos belépni. (Még mielőtt elégedetten hátradőlnénk: nálunk hovatovább egész járásokba nem tanácsos belépni, vagy legalábbis ott élni szinte lehetetlen a nyomor és a bűnözés miatt.)

Mindez nem jelenti azt, hogy a dánok, a hollandok, a németek jobbak lennének nálunk. Jómagam még véletlenül sem költöznék mostanában se Koppenhágába, se Berlinbe, se Amszterdamba. Csodálatos városok; de Budapest is csodálatos a maga módján. Csodálatos és izgalmas. És a miénk. Egyet azonban nem szabad: magunkat mindenkinél okosabbnak képzelve lenézni, kikacagni azokat, akik erre finoman szólva sem szolgálnak rá. Akik nagyon is okosak. Tanulni kellene tőlük, tisztelni és figyelni őket. Hogy mi is még jobbak lehessünk. És hogy önáltatásunkban végre ne lehessen Adyt idézni. Ezredszerre is érvényesen. Hogy több mint száz év távlatából ne találja már fején újra meg újra a szöget: „a nagy Humbug nem Európának ártott meg, a hazugságot itthon hitték el”.