Estére megérkezett az összes levél. Kétezeregy szeptemberében írták az elsőt, tizenhárom nyarán az utolsót a most szinkronizált csomagból. Magánlevelek, mindet olvastam valaha, de most jó volt átböngészni őket. Tizenhat éve még hosszú, terjedelmes leveleket írtunk egymásnak, aprólékosan beszámolva életünk kisebb-nagyobb fordulatairól. Ezt azért is jól nyomon lehetett követni, mert a kényelmesebbje az új üzenet végén hagyja a régit, így akár évekre visszamenően is követni lehet a virtuális levelezést.
Ahogy haladtam előre az időben, úgy lettek egyre kurtábbak az üzenetek. Nem tudom, az időnk fogyott-e el vagy a másik iránti érdeklődés, de ma már ha ott is van a kötelező hogy vagy? kérdés, a másik fél meghökkenne, ha négy-öt szó helyett negyven sorban írnánk rá választ. Kétezertíz után mintha csak a lényegre szorítkoznánk: találkozunk-e karácsonykor, melyikünk autójával megyünk közös barátunk temetésére, csupa ilyen praktikus információ.
Jó volt beleolvasni a levelekbe. Ma már alig írok hosszú (magán)üzeneteket; az ímélt is felváltották a csevegőprogramok, netán a Viber vagy a Whatsapp. Egyetlen szokásom van, ami megmaradt abból a régi világból: minden országból, ahova eljutok, megpróbálok képeslapot küldeni édesapámnak és keresztgyerekeimnek. Egyáltalán nem egyszerű feladat: sok városban ha van képeslap, akkor nincs bélyeg. Ha minden megvan, és megírtam az üzenetet, következik a második kihívás: találni valahol egy postaládát. Nagyon megritkultak mostanában, és lassú lett a posta is: sokszor már hetek óta itthon vagyok, amikor kapom az üzenetet (pár szóban, Facebookon, hogyan máshogy?), hogy megérkezett a képeslap. Mellékszál, de nem lényegtelen: ma már egyáltalán nem olcsó elküldeni egy másik országba hat-hét képeslapot.
Nem vagyok mániákus ellenfele az újnak, számtalan találmányt fel tudnék sorolni, amelytől élhetőbb, könnyebb, gyakorlatiasabb lett a világ. Abban sem vagyok biztos, rosszabb lett azáltal, hogy nem írunk terjedelmes leveleket egymásnak. Mégis fáj egy kicsit, hogy így alakult. Talán többször bukkanunk fel egymás előtt a virtuális térben, mint ahányszor korábban találkoztunk, talán gyakrabban is küldünk üzenetet egymásnak, de jóval kevesebbet tudunk meg a másikról néhány száraz karakter és sok száz lájk után.
