A mába visszatérve, a bukaresti tüntetésen feltűnt nekem, hogy nagyon sok fiatal szorongatott háromdecis, elvitelre szánt műanyag poharas kávét a kezében. Hamar rájöttem, hogy miért: a Győzelem tér sarkán és egy közeli sugárúton, a Calea Victorieien is van Starbucks, ahol hosszú sorok kígyóztak a pult előtt. Tizenhat lejért, több mint ezer forintért mérték a forró italt (arrafelé divat bioszójatejjel kérni, kevés habbal a tetején), és az emberek vitték, mint a cukrot. Ugyanezért a pénzért a Kárpátokon túli Romániában, egy falusi korcsmában teljes szervizt kap a kedves vendég: hat deci pancsolt vodkát garantált másnapi fejfájással. Nem csoda, ha ezen korcsmák vendégei nem értik, nem érthetik azokat, akiket a falra szerelt ócska tévén vasárnap este láttak okostelefonjukkal hadonászni a bukaresti éjszakában. Számukra a hivatali korrupció nem bűncselekmény, hanem a hétköznapi ügymenet része, így nem értik, mások miért ágálnak ellene.
Nem nehéz megérteni, hogy legalább két Románia feszül egymásnak. Erdélyről most ne beszéljünk, az külön világ, de a többi, Erdélyen kívüli román területen, Ó-Romániában más viszonyok uralkodnak. Ott a PSD az úr, erős embereik átvették a régi bojárok szerepét, így élet és halál urai. Ebben a Romániában él annak a kilencmillió állampolgárnak a zöme, akik most, az ortodox Úristen kétezer-tizenhetedik esztendejében sem jutnak vezetékes vízhez. Itt van az a négy város és 811 falu, ahol nincs csatornázás, és itt épült fel a romániai lakásállomány azon hetven százaléka, amelyikben ma sincs vécé. Szó szerint megállt az idő, és ezen állapotokért, ezen emberek nyomoráért jórészt pont azok a PSD-politikusok felelősek, akiket ők a szavazatukkal rendre felemeltek.
Hogy miért van ez így, arról könyvtárnyi könyvet lehetne írni. Egyrészt a politikusok ellopják azt a keveset is, ami ellopható, másrészt abban érdekeltek, hogy megvezethető, nyugdíj- és segélyemeléssel megvásárolható tömegek fölött uralkodjanak. Ők a biztos szavazóbázis, elég egy telefon a központból, és mennek voksolni (akár többször több helyen is, ha ezt követeli az érdek), tüntetni, tapsolni, mikor mire van igény. Rend van és fegyelem, és ha ez így működött több száz évig, akkor miért kellene rajta változtatni?
