Legyen béke, szabadság és egyetértés – Orbán Viktor szerint ez az 1848. március 15-i pesti forradalom egyik szimbólumának, a híres 12 pontnak a veleje. Nem először beszélt erről az idei ünnepen a múzeumkertben pódiumra álló miniszterelnök. Aki azonban a hírekben követte a forradalmunk és szabadságharcunk évfordulójához kapcsolódó megemlékezéseket, leginkább azt konstatálhatta, hogy közösségünket két dolog bizonyosan nem jellemzi: a béke és az egyetértés. (A szabadság komplikáltabb eset, az – úgy-ahogy – mégiscsak megvolna.) Ha ünnepeink hivatalos, politikai térben zajló megülésére gondolok, friss élményként beugrik a március 15. elé időzített parlamenti köztársaságielnök-választás: ugyan miként tudna megfelelni az államfő a nemzeti egység kifejezésére vonatkozó alkotmányos parancsnak? Kifejezhető-e, megjeleníthető-e az, ami sokak észlelése szerint a valóságban jó ideje nem létezik?
A múlt heti évforduló a lassan hagyományossá váló kifütyülős, megzavarós, kölcsönösen szitkozódós jeleneteivel ismét csak azt az érzést kelthette a többségben, hogy mi, magyarok békétlenségben élünk egymással, s a fenekedő politikai táborok nem ismernek se istent, se embert és szent nemzeti ünnepet, ha a másik féllel való – egyelőre jórészt verbális – küzdelemről van szó. A központi megemlékezés szónoka sem az egész nemzethez szólt: a sok pártos kiszólás, a nemzetállami létet fenyegető Brüsszelt az egykori Szent Szövetséggel párhuzamba állító gondolatmenet ellenségképet festett fel, nem össznemzeti konszenzust teremtett. Megjegyzem, a befogadó közeg álszent módon viselkedik a politikusokkal, állami vezetőkkel szemben. Ha megmarad valaki a korabeli események felidézésénél, ásítva átlép rajta a szélesebb nyilvánosság. A hírértékhez politikai, tehát szükségképpen megosztó üzenet kell; embere válogatja, ki hogyan tudja ezt összehangolni az aktuális ünnep méltóságával. De a politikust ne ostorozzuk azért, hogy politikusként viselkedik! 1989. június 16-án Orbán Viktor politikusként használta a szónoki emelvényt Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén, így történt, hogy az ő gondolatait tartjuk számon, és nem mondjuk az egykori forradalmárok bajtársaikra emlékező, megindító szavait.