Az én lelkem sem patyolattiszta. Nem is érzem feljogosítva magam, hogy erkölcsi példákkal traktáljam a kedves olvasót. De nem lenne teljes az írás, ha nem említenék meg néhányat. Mibe kerülne, ha úgy parkolnánk, hogy a gyalogosok is elférjenek a járdán? Vagy ha vennénk a fáradságot, és kimásznánk a medencéből, amikor ránk jön a szükség? Vagy elviselnénk azt a kis délelőtti forróságot, és nem indítanánk be a fűnyírót vasárnap reggel hétkor? Vagy ha nem hagynánk magunk után kuplerájt az erdei kirándulóhelyen? Az autónk által eregetett füstfelhőket azért nem említem a fentiekkel egy sorban, mert a környezetkárosítás semlegesítéséhez szükséges összeg elméletileg be van építve a jármű fenntartásának költségeibe. De nem vennék rá mérget, hogy ezeket a pénzeket valóban a célnak megfelelően használják fel.
Az externáliákban az a szép, hogy nemcsak negatív, hanem pozitív spirált is el tudnak indítani. A pozitív externália tankönyvi példája a méhész, aki azontúl, hogy maga is jól jár, a környező földek gazdáival is jót tesz: méhei nem állnak meg a telekhatáron, a szomszéd növényeit is beporozzák.
Van jobb példa is: a mosoly. Nem kerül semmibe, de milyen jól tud esni. Érthetetlen, miért jut olyan kevés belőle.
