Ami igazán fájdalmassá teszi a kiújuló nemzetpolitikai konfliktust, az a magyarságot sújtó kivándorlási válság. A folyamat okai összetettek, méltánytalan lenne az egészet a jelenlegi kormány nyakába varrni. Ám azt szóvá lehet tenni, hogy miközben más problémát már-már kozmikussá nagyít, ennek kezelésére mintha nem lenne ideje, energiája, ötlete. De nemcsak hiba, hanem bűn is, amit itt elkövet: tudatosan szít feszültséget a magyarok között, amikor a külföldön dolgozók, élők szavazása előtti technikai akadályt nem hajlandó lebontani, azaz nem engedi ezeknek a magyaroknak a levélben való szavazást. Tudjuk, értjük, miért teszi, ám ez így nemzetellenes politika. És a legkevésbé jogi kérdés. A kormány ezzel világos üzenetet küld az anyaországot különböző okokból, ideiglenesen vagy tartósan elhagyóknak: nem tekinti őket a nemzet részének. Nem szeretné, ha részt vennének a hazai közügyekben, talán azt sem bánja, ha maradnak ott, ahol vannak.
A karácsony sok magyar családnak a kivándorlás miatt a szétszakítottságot jelenti. A kárpátaljai magyarok az ukrán nacionalizmus tombolása, a nyelvtörvény, az erdélyiek a jövő évi román állami ünnepségsorozat miatt aggódhatnak. És így tovább. A nemzeti egység nagy kincs az ilyen időkben. Megőrzéséhez csak néhány gesztus kellene a hazai politika részéről. Jó lenne hinni, nem csak üres szólam, hogy Manchestertől Csíkszeredáig egy nemzethez tartozunk. Meg hogy minden magyar felelős minden magyarért.
