A vadászoknak is van lelkük, nem is akármekkora – állapíthatja meg, aki kezébe veszi Bors Richárd Lélekpatron című, napokban megjelent, vadászrajzokat, karcolatokat rejtő könyvét. Lépkedni az erdő eső áztatta avarszőnyegén, párát fújni hajnali derengésben, gőzölgő teát kortyolgatni a reggeli csendességben, megremegni a tisztásra kilépő öreg szarvasbika láttán, és hallgatni orgonáló, szerelmes énekét – fogalmazza meg erdőhöz tartozását a könyv szerzője.
Olvasom az irodalmi nyelvezetű könyvet a templomi csendben nyújtózó völgyekről, hósivatagos kalandokról, mínuszokban megtett hajtásokról, arról, hogy a békésen szállingózó hó hűvös bölcsőt épít a les ülőkéje alá, majd a tél távozásáról, megbújó fácánokról, figyelő rókákról, megtorpanó kocákról, siheder süldőnépről, nyelvét lógató sutáról, a vadász dilemmáiról, érzéseiről, magányos gondolatairól, s már a negyvenkettedik oldalon járva megállapítom, hogy a szerző még egyetlen vadat sem ejtett el.
Ám ekkor a Vér nélkül című elbeszélésben ennek miértjére is megkapom a választ.
„Sokszor, nagyon sokszor kapom meg ismerősöktől, barátoktól, hogy papírra vetett kis szösszeneteimben egyáltalán nem vagy csak alig-alig lövök valamit. Ennek – mármint hogy kevésszer hallani a puska csendet megtörő durrogását – több oka is van. Az egyik és talán a legfontosabb, hogy a vadászat nem a fegyverek állandó »megnyilvánulásáról«, a vad folytonos leküzdéséről, terítékre hozásáról és mindenáron a »lőni akarok valamit«-ről szól. A vadászat sokkal több ennél.”
Akinek a vadászat csak az előbbieket jelenti, nos, jobb, ha ki sem megy az erdőbe, nem csatangol a napfelkeltében fürdőző mezőn, mert szép lassan, lépésről lépésre kártékonnyá válik. Visszafordíthatatlan, megmásíthatatlan dolgokat fog tenni, és nemcsak a vadállományban, hanem ami még fontosabb, önnönmagában is – vallja a szerző.
Az év hónapjaira lebontva összesen 56 karcolatot tartalmazó könyv nemcsak erdőre, mezőre viszi olvasóit, megjelenik benne az antikváriumokban vadászati könyvekért szimatoló, gyermekkori pajkosságait, nagyszülei emlékét felidéző ember is.
