Akkor nyílt a belga fővárosban a Les Ateliers de la Grande Ile nevű étterem, ahol zenészként munkát vállalva életének nagyszerű fejezete kezdődött el. Egyszer Michael Guttman hegedűművész kölcsönadta neki kétmillió eurót érő Stradivariját. Azért kapta, hogy játsszon rajta, mert a hegedűt használni kell, különben tönkremegy. Roby Lakatos három évig használta a hangszert, amely hétről hétre jobban szólt, ám ő mégsem szerette, mert vigyázni kellett rá, és sohasem lehetett hátat fordítani neki.
Tehát a brüsszeli étteremben kezdett Roby Lakatos sajátos felállásban és hangszerelésben zenélni, már itt elhatározta, hogy megreformálja a cigányzenét. A hangszerekkel kezdte. A klasszikus hegedű-brácsa-cselló-nagybőgő-cimbalom-klarinét felállást zongora-cimbalom-gitár-bőgő-hegedű felállásra cserélte, így zenéjük speciális hangzást kapott. A reform másik eleme volt, hogy nem fejből, hanem kottából játszottak. Megbolygatta a ritmikát is: ami a dalban gyors volt, az nála lassú lett, és fordítva. És behozott új szerzőket a repertoárjába, mint például Django Reinhardtot, majd a cigányzenét összekeverte dzsesszel és klasszikus zenével. Néhol francia cigányzenével, valamint mexikói boleróval, flamencóval, balkáni vagy orosz zenével bolondította zenéjét, és ezzel, ahogy egy zenekritikusa írta, létrehozta az unortodox cigány fúziós zenét.
Tette mindezt olyan étteremben, ahol a városban fellépő világhírű művészek megjelentek vacsorázni, mint például Herbie Hancock, Vadim Repin, Makszim Vengerov, Keith Jarrett, Nina Simone, George Duke, Stéphane Grapelli és Yehudi Menuhin is. És felfigyeltek rá. Menuhin pedig idővel közös koncertre kérte fel Roby Lakatost Mindezt és az azóta történteket bővebben elmeséli Roby Lakatos ironikus, humoros, nagyszerűen megírt, érdekfeszítő könyvében.
(Bombera Krisztina: Roby Lakatos – Gipsy fusion. Helikon Kiadó, Budapest, 2015. Ára: 4990 forint.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!