Ízek, színek, állagok elkápráztató játéka: az újranyitott Alabárdos Szegeden

Reméljük, hogy Szegednek és környékének igényes közönsége el tud tartani hosszú távon két csúcséttermet.

Borbély Zsolt Attila

2021. 09. 04. 11:12

rüsszel felettébb negatív szimbólum a gondolkodó emberek számára, megtestesítője minden devianciának és őrületnek, amit a valaha civilizáltnak és fejlettnek gondolt Nyugat ránk akar kényszeríteni az LMBTQ-tól a BLM-es genuin rasszisták előtti térdelésig. De attól még a belvárosa impozáns, a vendéglátó kultúrája színvonalas.

A kétezres évek első évtizedének végén jártam ott először, több minden sokkolt vagy elképesztett, például az, hogy prospektuson óvtak attól, hogy letérjünk sötétedés után a főútvonalakról, mivel „Brüsszel éjszaka nem biztonságos város”. Hát miért nem teszik azzá? – ötlött fel bennem a kérdés. Az viszont kellemes meglepetést okozott, hogy a vendéglői negyed hány színvonalas egységnek ad otthont. Egyik hívogató étterem a másik mellett. S valahogy mindegyik megtalálja a számítását. Éttermi utcákat addig is láttam Temesváron, Bécsben, Budapesten, de egész negyedet nem.

De végül is miért ne elégedjünk meg az éttermekre szakosodott utcácskákkal, utcákkal vagy terekkel, mint amilyen Temesváron a hajdani Losonci (sokak szóhasználatában Dóm) tér, az aradi Andrássy tér (mai nevén Forradalom sugárút), a fővárosi Lövőház utca vagy a szegedi Oskola utca. Utóbbi tán kétszáz méret hosszú, de itt működik többek között – hogy csak a legfontosabbakat említsem – a Régi hídhoz címzett emblematikus, stabil minőséget nyújtó szegedi fősodratú vendéglő, a Kárpátia borház, mely, mint neve is sugallja, az egész Kárpát-medencét lefedi kínálatával, a Plebs Crust and Craft nevű prémium söröző és nápolyi pizzázó, a Gong Station nevű kiváló pálinkabár, mely az azonos nevű, kiemelkedő deszki főzde nedűit kínálja, a Sugar and Candy nevű új hullámos cukrászda, és itt nyitott újra teljesen új koncepció mentén az Alabárdos étterem is.

Az Alabárdosban a 2010-es évek táján három ízben is megfordultam, először minden rendben volt, de később kétszer is vegyes élményekkel távoztam. Voltak szép megvillanások és mélypontok egyszerre. Itt találkoztam először azzal a megoldással, hogy a harcsapaprikásban pangasius is volt. Az a jellemző, hogy egy adott étteremben vagy pangasiust adnak harcsa helyett halászlébe, haltepertőnek, rántva, töltve, paprikásnak, vagy nem. Vegyes megoldással csak itt találkoztam. Nos, ennek nem egyszerűen vége, hanem már elöljáróban leszögezhetem, hogy amennyiben tartják a vonalat, az „új” Alabárdos a város élvonalbeli étterme lesz a következő években, mint ahogy már most az.

A bejárattól balra eső éttermi részleget teljes egészében felújították, elegáns, trendi, a boltíves beltér dekorációja szolid, bisztrós. Zöld növények, a hátsó falon fekete-fehér városképek berámázva. Jobbra térve a borozóba jutunk, melynek atmoszférája nem változott, továbbra is nyers téglás, téglapadlós, a honlap szerkesztői találóan nevezték várpince-hangulatúnak. A terem végében a felújításokat túlélt szürke, konyhatematikájú fémdombormű. Nyáron hangulatos belső teraszt működtetnek.

A jól átgondolt, mívesen megkomponált választékban újragondolt magyar és nemzetközi fogásokat egyaránt találhatunk. Miként világhálós forrásokból megtudható, új konyhafőnökük, Tóth Pál a Kővirágból érkezett. Ott is komoly fejlődés mehetett végbe, 2015-ben jártam náluk, jó élmény volt, de nem átütő, ideje ismét elzarándokolni az Isten áldotta, aprócska faluba, Köveskálra, mely alighanem vezeti négyzetméterre vetítve a legtöbb színvonalas egységnek otthont adó települések listáját a kies Kárpát-medencében.

Az Alabárdosban kínálnak többek között sült kacsamájat cseresznyés almachutney-val és kukoricamáléval, fűszeres kecskesajtkrémet sült céklákkal és citrusokkal, borjúpaprikást juhtúrós speclivel és tejfölös uborkasalátával, sertést lecsókrémmel, gombával, kukoricával és dödöllével, halat túrógombóccal, spenóttal kéksajtmártással, szalonnafátyollal, báránycsülköt csilis meggyes házi tésztával.

A mintegy hatvantételes borlap választékának zömét a magyar élvonal nedűi teszik ki, de tartanak néhány import tételt is. Húsz bort decire is adnak, meglepően kedvező áron. Az alkoholmentes választékot a nagyipar uralja. A sörök között találunk minőségi kézműves tételeket is. A töményitalok elsöprő többsége prémium kategóriás.

Az árak értékarányosak. Előételek 2650 és 4250, levesek 1650 és 2250, főételek 2950 és 6950, desszertek 1450 és 1950 forint között kaphatók. Hétköznap délben három előételből, két levesből, három főételből és egy desszertből válogathatjuk össze maguknak ebédünket, két felár nélküli fogás 2400, három 3400 forintba kerül.

A kiszolgálás udvarias, szolgálatkész, szívélyes. Jeleztem az egyik felszolgálónak, hogy hasonló színvonalú ételekhez Szegeden csak a Tiszavirágban volt szerencsém, mire megtudtam, hogy e helynek is ugyanaz a tulajdonosi köre. Igen, így már érthető minden.

A séfüdvözlet itt nem egy falat, hanem egész kompozíció. Egyik tányéron görög- és sárgadinnyekocka cseppnyi fűszerolajos ízesítéssel, másikon mini töltött káposzta, harmadikon tökmagolajos joghurtos fetakrémen felszolgált nyúlhalkaviár. Mindehhez ropogós, olajban kisütött házi briktésztát adnak. A déli menüből két előételt és egy főételt választottam, amihez az á la carte menüből kértem a desszertet. Első előételem mogyorós, zöld korianderes sült padlizsán volt, amit remekül hőkezeltek, jó arányérzékkel ízesítettek. Ezt követte a kacsamáj meggyel és sült paprikával. Merész társítás, kiváló megvalósítás. A halfasírt korrekt, a mellé adott kecskesajtkrémes céklafőzelék kiváló. Itt a déli menü nem lebutított, egyszerű fogásokból áll, mint annyi más színvonalas étteremben, a séf délben is megcsillogtatja tudását, kreativitását. A somlói galuska átirat ötletes, tálalása virtuóz, számomra ezzel együtt nem volt teljesen meggyőző, a krémes elemek nem voltak eléggé hangsúlyosak a sokféle roppanós-szivacsos mellett. De ennél nagyobb baj ne legyen!

Reméljük, hogy Szegednek és környékének igényes közönsége el tud tartani hosszú távon két csúcséttermet. De jó esély van arra is, hogy lesznek vendégek a szomszédos városokból is.

Az Alabárdosban eltöltött idő élménydús volt, itt komolyan veszik azt, hogy egy csúcsétteremnek ihletet kell adnia, el kell kápráztasson az ízek, színek és állagok játékával.