A TELJES RIÓI MAGYAR PROGRAMÉRT KATTINTSON!
Jelena Iszinbajeva búcsújával a női rúdugrás Szergej Bubkájától köszönhetünk el. Az ukrán Bubka volt a hat méter fölötti magasságok meghódítója a férfiaknál, Iszinbajeva lett az ötméteré a nőknél.
Az atlétika egyik fiatal versenyszámának számító női rúdugrásban (női hármas, női 400 gát, női 3000 akadály, női kalapács, női kard, női póló, női hoki sem nagyon volt még a nyolcvanas években) tizenegy éve, 2005.július 22-én, Londonban repült át az álomhatár, az öt méter felett, szabadtéren.
Mert fedettpályán, ahol a körülmények elvileg sokkal jobbak a sportág egyik legösszetettebb és legveszélyesebb számához (se szél, se eső), csak négy évvel később, 2009. február 15-én érte el az öt métert. Mégpedig Bubka donyecki versenyén, ott ahol két és fél éve Renaud Lavillenie, a francia gumiember éppen 615 centis Bubka abszolút rekordját javította meg a legendás ukrán vendégszeretetet élvezve. (Szabadtéren még mindig Bubka 614 centis eredménye a király, immár huszonkét éve. Ebből is látszik, ott még nehezebb a rekordjavítás).
Iszinbajeva nevéhez összesen huszonnyolc világrekord fűződik, Bubka nyomában javított folyamatosan rajta, végül 506 centiméterig jutott 2009 augusztusára.
A veszélyessége miatt fokozott ügyességet igénylő rúdugrásba (nem egy baleset történt már úgy, hogy valaki a szivacs mellé, például az úgynevezett szerkényre érkezett, amelyen az ugrók a nekifutás után kitámasztják a rudat) nem egy versenyző akrobatikus alapokkal érkezik, Iszinbajeva szertornász volt gyerekként. Kevésbé közismert tán, hogy a rúdugráshoz ügyesség, ruganyosság, erő mellett gyorsaság is nagyon kell, ezt Iszinbajevánál később egyedülálló módszerrel fejlesztették. Enyhén lejtő nekifutót építettek neki (ehhez azért pénz is kellett), ami önmagában is növeli a lépésfrekvenciát, ráadásul olyan sebességeknél gyakorolhatta így az ugrásokat, amelyekre sík talajon csak később volt képes.
Mindezek alapján a rúdugrást nem is kell olyan korán kezdeni (mint mondjuk a síugrást, amelynél szintén nagyot lehet esni), Iszinbajeva tizenöt évesen kezdett rudakkal futni és ugrani.
Nem untatjuk az olvasót minden sikerével, a lényeg, hogy két olimpiai aranyérme (Athén, Peking) és hét világbajnoki címe, továbbá a rekordjai mellett vonzó külseje, intelligens megjelenése sportdiplomáciai körökben is jól jött.
Sportszergyárak kérték fel reklámarcnak (persze még bőven a tavaly kirobbant orosz doppingbotrány előtt), a szocsi téli játékok olimpiai falujának polgármestereként voltak megjelenései, és az első ifjúsági játékok nagykövete is ő lett, 2010-ben, a szingapúri esemény előtt. Iszinbajeva beszélni is tud, olvasott és művelt emberfő történelmi jártassággal. Két éve pedig családanya is, a kislánya Eva, a férje Nikita Petinov gerelyhajító.
Az atlétikai pályán pedig a nagy visszatérők közé tartozott, a 2012-es londoni játékok előtt nagy lelki mélypontról jött vissza és nyert olimpiai bronzot, majd egy év múlva, a 2013-as moszkvai vb-n saját közönség előtt aranyat. Ez utóbbi lett szándékai ellenére pályafutása legméltóbb lezárása, bár idén, harmincnégy évesen is szeretett volna olimpia érmet, aranyat nyerni.
Az orosz külpolitikára válaszként megjelenő doppingellenőr-hadsereg (tudjuk, tudjuk, egy német tévétársaság robbantotta ki a botrányt – kár, hogy az NDK-s világcsúcsok még mindig érvényesek) állami szintű doppingolást tárt fel Oroszországban, ennek pedig kollektív büntetés lett a vége, ami elsöpörte Iszinbajeva terveit is – bár nem volt doppingvétsége.
Jelene Iszinbajeva sportdiplomáciai pályafutása a NOB sportolói bizottságának tagjaként folytatódik, a sportpályafutása viszont a bejelentése szerint befejeződik. Mint mondta, megbocsát majd a nemzetközi szövetségnek, majd Isten ítél azok felett a sportvezetők felett, akik azt hiszik, becsületesen bántak vele és a többi tiszta orosszal.
