– Mi lenne az, amit utólag megváltoztatna az olimpiai felkészülésében?
– Sokkal jobban ráfeküdtem volna a mentális felkészülésre. Kiderült, hogy a 2015-ös kazanyi világbajnokság és a 2016-os Európa-bajnokság tapasztalataiból nem az derült ki, hogy nem tudom majd kezelni az olimpiával járó pszichés nyomást. Egyébként a felkészülés tökéletesen zajlott, mindent megtettünk, amit szakmailag megtehettünk, ilyen szempontból nincs hiányérzetem.
– Érdekes az, amit mond. Rutinos versenyző, Rióban a negyedik olimpiáján vett részt
– De ez nem a rutinról szól! A belső feszültségről, az idegi megterhelésről, amin dolgozni kellett volna. Olimpia csak négyévente van, erre – esélyesként – jobban kellett volna készülni.
– A tavalyi kazanyi világbajnokságon megszerzett aranyérem, maga a tény, hogy tíz év után újra világelső lett egy kicsit elaltatta?
– Talán félrevezetett. Tavaly minden jól ment a vb-n, szinte nem is volt olyan úszásom, ami nem sikerült. Ugyanakkor az a siker nem ébresztett rá arra, hogy alaposan belegondoljunk, mi az, ami esetleg mégsem működik tökéletesen. Ilyen az élet ! Volt egy nagyon jó másfél évem, a 200 pillangót leszámítva az olimpia sem volt negatív élmény.
– Edzője, Plagányi Zsolt szerint a pokol legmélyebb bugyrából kapaszkodott vissza az elrontott 200 pillangó döntője után.
– Nincs ezen mit tagadni! Nagyon megviselt, és igen, lehet, hogy az edzőmnek van igaza, tényleg annyira mélyen voltam. Nagyon kiborultam, borzasztó sötéten láttam a jövőt. Az is nagyon fájt, hogy a londoni Eb-n úszott időeredményemmel győzhettem volna Rióban, de nem tudom, mi történt, valami nagyon félresiklott.
– Honnan merített erőt?
– Egyértelmű volt, hogy nem futamodhatok meg, muszáj felállnom, meg akartam mutatni, hogy valójában mire vagyok képes. Nem jöhettem haza úgy az olimpiáról, hogy meg sem próbáltam javítani.
– Verrasztó Dávid nem próbálta meg.
– Nem akarok vele foglalkozni.
– A 200 pillangó után beszélt a többi úszóval? Ismerik a mezőnyben, több mint tíz éve az elit tagja. Mindenki tiszteli, elismeri az eredményeit. Volt, aki bátorította?
– Ilyen mélypont után nem szabad odamenni a versenyzőhöz, amikor maga alatt van.
– Chad Le Clos-t lehetett látni, amint elmegy ön mellett és megveregeti a vállát.
– Ő más! Régóta jóban vagyunk, ráadásul neki sem úgy sikerült a szám, ahogy szerette volna, címvédőként nem tudott felállni a dobogóra.
– A 100 pillangó után Michael Phelps valóban öntől tudta meg, hogy hármas holtverseny alakult ki a második helyen?
– Én először azt fedeztem fel, hogy Chaddel ugyanazt az időt úsztuk, aztán ránéztem az eredményjelzőre, és utána összenevettünk Michaellel is hármasban. Mielőtt kisétáltunk az eredményhirdetésre, megbeszéltük, hogy egymás kezét fogva állunk fel a dobogóra. És szóba került, hogy ki milyen formaruhában megy az eredményhirdetésre, persze akkor már sokkal oldottabb volt a hangulat.
– Mit szól Kenderesi Tamáshoz?
– Nagyon örültem az eredményének. Az előfutamok után nyugtatgattam, mondtam neki, hogy bírni fogja a döntőben is, ne aggódjon. Örülök, hogy 200-on érmet tudott szerezni, egy fantasztikus időeredménnyel, és az is jó lesz, hogy már nemcsak a nemzetközi mezőnnyel kell felvennem a versenyt, hanem van komoly magyar vetélytársam. Tomi riói ideje komoly eredményeket vetít előre a jövőre. Azért remélem, sikerül majd legyőznöm.
– Pekingben 2008-ban három ezüstöt nyert, idén Rióban egyet. Melyik kellemesebb emlék?
– Pekingben csak jó úszásaim voltak, Rióban volt egy rossz, aztán meg egy jó döntő.
– Volt egy kétértelmű nyilatkozata Tokióra vonatkozóan. Belekezdene még egy olimpiai ciklusba?
– Egyelőre a jövő évi vb-ig jussunk el, aztán meglátjuk. Négy év sok idő, az én koromban már nem lehet felelőtlenül kijelenteni dolgokat.
