Olyat tud a világbajnok magyar, mint senki más

Kun Ádámot, az immáron háromszoros BMX flatland világbajnokot kérdeztük a kezdetekről, a motivációról, a versenyekről és trükkjei születéséről.

– Hogyan találtál rá erre a sportágra?
– A flatlanddel 15 évvel ezelőtt, 12 évesen ismerkedtem meg. Természetesen voltak példaképeim, a világ legjobb profi biciklisei, akikre a mai napig felnézek, mert tudásuk abszolút időtálló. Fontos még, hogy Sátoraljaújhelyen, ahol születtem, már fiatalkoromban is voltak flatlandesek, Pásztor Gábor és Sarlósi Attila, akik az amatőr kategóriában indultak különféle versenyeken és eredményesen is szerepeltek.

Amikor láttam a mutatványaikat, eldöntöttem: én ezzel szeretnék foglalkozni. Eleinte ők segítettek és tanítottak, de ez később sokat változott, ugyanis e sport lényege az egyéniség, a stílus. Mindenki más karaktert képvisel, olyan mutatványokat csinál, amilyeneket csak szeretne. Az sem volt utolsó szempont, hogy szülőhelyemen nem volt skatepark. Továbbá egyedi akartam lenni abban a tekintetben is, hogy olyan sportágat választok, amelyet csak kevesen űznek.

– Mi lehet az oka annak, hogy viszonylag kevesen választják ezt a stílust?
– A flatland a BMX freestyle egyik legnehezebb szakága, több év kell ahhoz, hogy valaki elérjen egy olyan szintre, ami már kívülállók számára is szórakoztató és látványos tud lenni. Az pedig, hogy valaki profi legyen és saját trükköket találjon ki, már a csúcs, amit tényleg nagyon nehéz elérni. Ennek ellenére mégis népszerűnek nevezhetjük a sportágat.

Kun Ádám 27 éves, Sátoraljaújhelyen született. A magyar sztár tizenhat évesen lett először világbajnok mester kategóriában, a 2010-es vb-n pedig a profik között is a legjobbá vált. Számos magyarországi siker után idén július közepén védte meg újra világbajnoki címét a kölni megmérettetésen.

Jelenleg az egyik nagy gyerekcsatorna arca, így sok gyerek is megismerte a nevét.

– Mikor volt az első versenyed?
– Az első megmérettetésen még nagyon fiatal voltam, 1999 vagy 2000 lehetett, egy éve bicikliztem akkor, és természetesen a kezdő kategóriában indultam. Nem is az erőpróba miatt csináltam, hanem mert egyszerűen jó érzés volt, és egyre jobb szerettem volna lenni. Később pozitív irányba haladtak a dolgok, egyre több megmérettetésen indultam és indulok ma is, a világ minden táján.

– Mesélj egy kicsit a világbajnokságról! Hogyan zajlik a verseny?
– Egy bemutató három percig tart, a verseny pedig két szakaszból áll: az elődöntőből 12-en juthatnak be a döntőbe, amit mi super finalnak nevezünk. Itt a pontszámok nullázódnak, mindenki tiszta lappal indul. A mutatványokat aktív, de jelenleg sérült, vagy már visszavonult sportolók pontozzák. Figyelik az eredetiséget, a változatosságot, illetve a hibákat is.

– Ez alapján pedig ismét Te lettél a legjobb. Hogyan készültél fel a viadalra?
– Nem készültem specifikusan a vébére, a dolog titka a mindennapos felkészülés. Én 15 éve folyamatosan edzek, biciklizek, amikor lehet. A verseny előtti gyakorlásoknak az a különlegessége, hogy a 2-3 órás tréning alatt inkább azt az előadást próbálgatom, amit a versenyen is megmutatok a közönségnek.

Egyébként a legnehezebb dolog a freestyle-ban a dolog szépsége is: mivel nincs edzőnk, ezért saját magunkat kell motiválnunk. Én 2005 óta profiskodom, azóta vagyok stabilan dobogós különböző versenyeken. Az erőpróbák és az edzések közben a legfontosabb, hogy folyamatosan motivált legyen a versenyző. Ezt az egészet addig érdemes csinálni, addig szerez örömet, amíg az ember magáért csinálja, és nem érzi a munkájának, kötelességének.

– Korábban említetted, hogy nem űzik tömegek a sportágat. Ezt figyelembe véve milyen a versenyzők kapcsolata egymással?
– A többiekkel a nagyobb versenyeken és találkozókon futunk össze. Ott egymástól is tudunk motivációt szerezni, elsősorban az új trükkök apropóján. Hiszen ha látjuk, hogy valaki képes valami igazi különlegességre, akkor az nekünk is komoly segítség lehet. Természetesen van rivalizálás, hiszen versenyzünk egymással, de normális keretek közt maradunk: inkább baráti kapcsolatokra törekszünk, hiszen ugyanazt szeretjük, ez a közös pont.

– Azt hallani, hogy te több trükk „szülőatyja” vagy.
– Egy olyan trükk van, amelyet én találtam ki, és még csak én tudtam megcsinálni. Ez a fejjel lefelé levegőben átpörgetés, amit Monster Whipnek neveztem el. Egy-egy trükköt azonban nehezebb beépíteni a versenyprogramba: még egy-két évbe is beletelhet, hiszen ehhez már teljesen biztosnak kell lennie a végrehajtásnak. Ezenkívül vannak még trükkök, amiket én találtam ki, ám mások is megtanulták. Ez azért van, mert attól, hogy egy gyakorlat látványos, még nem biztos, hogy nehéz is. A vébén is minden trükksorban volt olyan elem, amelyet én csináltam először. Az ilyen egyedi dolgok miatt tudtam megnyerni a kölni versenyt is.

– Mennyi idő alatt gondolsz ki egy-egy új figurát?
– Az újdonságok általában hirtelen születnek meg. Ám előfordul, hogy hiába látom magam előtt a trükköt, még nem vagyok azon a szinten szellemileg vagy technikailag, hogy végrehajtsam. Néhány év múlva viszont ugyanez a trükk sikerülhet. Arra is van azonban példa, hogy a gondolatból azonnal gyakorlat lesz. Ez függ magától a pillanattól, a trükk bonyolultságától és attól, hogy mennyire stabilak az alapjai.

– Miben változott meg az életed a sikerek után?
– Az életem nem változott meg, viszont a pályafutásom lett könnyebb azáltal, hogy lettek külföldi szponzoraim, akik segítségével annak élhetek, amit szeretek és amiben a legjobb vagyok. Hálás vagyok ezekért a lehetőségekért, hogy egyfajta példakép lehetek, és a BMX-et is népszerűsíthetem.

– Mikor és hogyan kezdje el valaki a flatlandet, aki profi szeretne lenni?
– Mint minden sportot, ezt is érdemes minél korábban kezdeni, ha valaki profi akar lenni, hiszen így tudnak beivódni a trükkök, a céltudatosság és a gyakorlás szeretete. Én ugye 12 évesen kezdtem, az életem része ez az egész, ennek is köszönhetem a sikereimet. Persze nem ötévesen kell kezdeni, de 11-13 évesen már jó nekiindulni.

Ez ma már nem nehéz, minden kerékpárboltban lehet egy „alap” biciklit vásárolni, és tanácsokat is szívesen adnak. Az interneten vannak oktatóvideók is, továbbá engem is meg lehet keresni a Facebookon. Fontos, hogy nem kell a legjobb biciklivel kezdeni, főképp azért nem, mert akkor nem lesz meg a kezdőnek az a motivációja, hogy „ha lesz új biciklim, akkor még ügyesebb leszek”. A BMX-hez ezenkívül még kell négy darab kilépő, amivel a trükköket csináljuk, helyszínnek pedig az elején megteszi egy kosárpálya vagy egy parkoló is.

– Sokszor szerepelsz bemutatókon is. Mikor láthatunk legközelebb Magyarországon?
– Bár inkább külföldön bemutatózom a szponzoroknak (például a MotoGP-n), de biztos, hogy itthon is lesznek rendezvények, ezekről a honlapomon lehet tájékozódni.