Pintér Attila, a debütáló szövetségi kapitány olyan tizenegyet küldött ki a számára „hazai” pályára, az ETO Park kissé kopottas gyepszőnyegére, amelyet egyetlen szurkoló vagy szakember sem talált volna el. A válogatottban legutóbb tizenhárom hónapja szerepelt Rudolf Gergelyt például mindenki afféle hátravont középcsatárnak képelte el, erre ő lett az előretolt ék.
És a történések Pintért igazolták: a győri center a 13. percben gyenge, de a kapus előtt lepattanó lövést eresztett meg, s a labda Mäenpää kezei között a bal sarokban kötött ki. Rudolf Gergely 25. válogatott mérkőzésén tizedik gólját szerezte.
A gól a finneket hozta fel, a mieink bántó technikai hibákkal futballoztak – már ha náluk volt a labda... A 18. percben Riski oxival kiugratta Eremenkót, aki 11 méterről, nagy helyzetben Liptákba lőtte a labdát.
Idegesítően alacsony színvonalú volt a játék, jobbára a vendégeknél volt a labda, de az ő lábukon is sírt... Végre a 39. percben Rudolf rázúdította a labdát, de fél méterrel a bal kapufa mellé. Majd Bogdán sárga lapot kapott, mert húzta az időt.
Az első félidőben, idehaza, Finnország ellen!!!
A taktikai fegyelem amúgy példás volt, a tolódásos védekezéssel nem volt gond, Pintér roppant intenzíven gesztikulált az oldalvonal mentén, mindenki szigorúan a neki kiszabott területen mozgott, csak éppen – futballt nem láttunk. Sőt: a ráadás perceiben még Eremenko rúghatott volna gólt. A közönség füttykoncertje kísérte az öltözőbe a csapatokat.
Az 51. percben végre kizökkent a vasfegyelemből a válogatott: Koman kiugratta Leandrót, a brazilból lett magyar szépen tálalt vissza az Ural légiósa elé, aki az üres kapu mellé lőtt. Nem baj, legalább szép volt az akció!
A 68. remek magyar támadás végén jutott el a labda Dzsudzsákig, aki rá is bombázta a labdát, de pontosan Juhászt találta fejbe. Jaj!
Mindegy, ez már futball volt, még ha nem is a legjobb fajtából.
És éppen ekkor kaptuk a gólt, amikor már tetszeni kezdett a mieink játéka. A bal oldalon lefutottak az alapvonalig a finnek, és a visszagurítást Pohjanpalo egyszerűen nem tudta elrontani. (1-1)
De ezzel még nem volt vége gyötrelmeinknek. A 84. percben Juhász felrúgta Hetemajt, tizenegyes. A büntetőt Eremenko kegyetlenül bevarrta a jobb sarokba (1-2).
A bíró négy percet hosszabbított, akadt is két lehetősége az egyenlítésre Futácséknak, de nem éltek vele.
Higgyük azt, hogy a válogatott nem akarta felfedni kártyáit az Eb-selejtezőbeli csoportellenfél ellen.
Amikor a bíró lefújta a meccset, füttykoncert búcsúztatta a magyar válogatottat. Maradjunk annyiban, hogy nagyon, de nagyon hosszú még az út, amit meg kell tennie Pintér együttesének a 2016-os Európa-bajnokságig...
Már ha eljutunk odáig.
Magyarország–Finnország 1-2 (1-0)
Győr, ETO-Park, 15 ezer néző. v.: Alexander Harkam (osztrák)
G.: Rudolf (13.), ill. Pohjanpalo (74.), Eremenko (84., 11-esből)
Magyarország: Bogdán - Vanczák, Lipták (Kádár, 56.), Juhász, Leandro - Varga J. (Szakály P., 88.) - Lovrencsics (Gyurcsó, 52.), Sándor Gy. (Elek Á., 55.), Koman (Futács, 64.), Dzsudzsák - Rudolf (Nikolics, 83.). Szövetségi kapitány: Pintér Attila
Finnország: Mäenpää - Sorsa, Ojala, Moisander, Arkivuo - Kolehmainen (Ring, 70.), Sparv (Pohjanpalo, 55.), P. Hetemaj - Riski, Pukki, Eremenko. Szövetségi kapitány: Mixu Paatelainen
A mérkőzés után először a mankóval közlekedő Mixu Paatelainen finn szövetségi kapitány elemezte a látottakat:
– Egy előkészületi mérkőzés eredményének az égvilágon semmi jelentősége nincs. A magyar válogatottnak nagyon erős csatárai vannak, jó csapat a magyar, örülnünk kell a győzelemnek, mert komoly fegyvertény. De – ismétlem – nem szabad nagy jelentőséget tulajdonítani neki.
Pintér Attila, a debütáló magyar szövetségi kapitány:
– Az első félidőben nagyon fegyelmezetten játszott a csapat, jók voltunk a labdaszerzésben, csak sajnos a befejezések nem sikerültek, pontatlanok voltunk, pedig akadtak helyzeteink. Voltak hibák, s ezeket a lehető leggyorsabban ki kell javítanunk. De egy mérkőzésből semmilyen következtetést nem lehet levonni. A válogatottunk kontrajátékot játszik, megpróbálom elérni az NB I-es edzőkollégáknál, hogy a klubokban is valami hasonlót játsszanak, hogy vérévé váljon a játékosoknak. Az olyan hibák például megengedhetetlenek, amit az első finn gólnál elkövettünk, vagyis, hogy a jobbszélsőnk nem jött vissza a finn balhátvéddel védekezni. Amennyit el lehet sajátítani ennyi idő alatt, azt elsajátítottuk, voltak negatívumok, de pozitívumból sokkal több. Sokkal bátrabban kell kihoznunk a labdát, nem kell ívelgetni, szóval, volt, amit sikerült megvalósítanunk, és volt, amit nem. Egyéni értékelésre most nem vállalkoznék, ahhoz előbb meg kell néznem a mérkőzés videó-felvételét. Az első félidőben egy kicsit magunkra húztuk az ellenfelet, akkor játszottunk rosszabbul, érdekes módon mégis akkor szereztünk vezetést, a második félidőben pedig, amikor jobbak voltunk, kaptuk a két gólt... Tehát megvan az ára annak, ha nyitottan játszunk...
Pintér érdekes kijelentést tett:
– A finn válogatottnak két és fél év előnye van velünk szemben, ugyanis két és fél éve együtt játszik Mixu Paatalainen keze alatt.
Ha elfogadjuk ezt az érvelést, akkor ez azt jelenti, hogy Egervári Sándor keze alatt semmit sem fejlődött a válogatott, ugyanis most Pintérnek újra a nulláról kell kezdenie az építkezést...
Végül az egyik újságírói kérdésnél (Lesz-e dicséret és lesz-e letolás az öltözőben a meccs után?) Pintér ingerülten felelt.
– Micsoda kérdés ez? Ez egy negatív kérdés, én senkit sem fogok letolni, megbüntetni. Ha ilyesmiről beszélünk, akkor ez negatív irányba viszi el az egészet. Gondolkodjunk pozitívan!
