Zoli, hogy tudsz ezek után anyád szemébe nézni?!

A Kovács Kokó István barátjából lett pontozóbíró szerint a csodás körítésű Klicsko-meccs nem a szakma csúcsa.

– Miért csinálja? Pénzért, dicsőségért?
– Azért, mert szeretem és élvezem. Óriási élmény, hogy a világhírű ringszpíker, Michael Buffer már háromszor bemondta a nevemet A pénzről szólva: ez egy olyan hobbi, ami eltartja magát, megélni csak alacsonyabb szinten lehetne belőle, miközben költeni is kell rá, az éves konferenciák például önköltségesek. Nekem így is megéri, dolgoztam Macaón, Kolumbiában, Hongkongban, nagy vágyam, hogy egyszer Las Vegasban működhessek.

– Akkor nem a Klicsko-meccs a csúcs?
– Szakmai szempontból semmiképp, hiszen előre sejteni lehet a végét, inkább kitüntetés a WBO-tól. Sokkal nagyobb a körítés, mint más gálákon, de ettől próbálok elvonatkoztatni, most is háttal ültem a bevonulásnak. Az ezerfős VIP-partira azért bementem.

– Mi a véleménye a pontozói részrehajlásról, a „furcsa” eredményekről? Önt már környékezték meg?
– Még nem, de kíváncsi vagyok a szituációra, várom, hogy visszautasíthassam. Tisztességgel, felelősséggel csinálom a dolgom, ezt látják és értékelik is, úgy érzem, szeretik a pontozásomat.

– Akkor is szeretnék, ha nem a WBO-alelnök Kokó lenne a mentora?
– Akad sok olyan meccs, amire nem Pisti jelöl, szokta is mondani, hogy most már menedzseljem magamat. Persze azért mindig segít, de nyilván nem vállalna felelősséget értem, ha rosszul, tisztességtelenül végezném a feladatomat.

– Mi lesz a következő munkája?
– Passz. Csak azt tudom, hogy novemberben teljesítenem kell a maratont, persze Kokó hatására, aki a futás nagykövete lett. Hoppá, megvan a munka: szombaton az Újpest–MTK NB I-es focimeccs biztosítása, mert azt a cégem csinálja.