Zoli, hogy tudsz ezek után anyád szemébe nézni?!

A Kovács Kokó István barátjából lett pontozóbíró szerint a csodás körítésű Klicsko-meccs nem a szakma csúcsa.

– Ha jól tudom, bő három éve már majdnem megadatott, hogy a sportág királykategóriáját uraló Vlagyimir Klicsko mérkőzésén működhessen. Miért nem sikerült?
– 2010 decemberére írták ki Klicsko és Derek Chisora meccsét, de egy sérülés miatt lefújták. A 2011. áprilisi halasztásra is jelöltek, papíron egy újabb sérülés történt, ám itt talán már a David Haye elleni rangadó is képbe került. A lényeg, hogy nem szabad az embernek beleélnie magát, mert tényleg bármi közbejöhet. Előfordult, hogy levettek a Khan–Barrera meccsről, mert még rutintalannak tartottak, máskor meg egy hét alatt három országban négy meccsen pontoztam. Olaszországból mentem Szerbiába, aztán szóltak, hogy irány Németország, mert az ottani promóternek nem feleltek meg a kijelölt pontozók, én viszont igen. Ez Marco Huck és Ola Afolabi második meccse volt 2012-ben a WBO cirkálósúlyú vb-címéért.

– Bokszmúlt nélkül is lehet hiteles a pontozó?
– Itt igazából a szabályrendszert kell jól megtanulni, s mint egy robot vagy számítógép, alkalmazni. Persze nem árt az ütések közötti különbséget megtapasztalni, úgyhogy lejártam Szántó Öcsi bácsihoz, hogy megtanuljam az alapokat. Kaptam egy-két maflást, s így legalább tudom, mi a különbség a maszatolás és a romboló erejű ütés között, s értékelem is.

– Szántó Imréről közismert, hogy nem szíveli a bírókat. Mit szólt a mester, amikor megtudta az ön szándékait?
– Azt mondta: „Zoli, hogy tudsz ezek után anyád szemébe nézni?” Ám azóta talán ő is látja, hogy tisztelettel, felelősséggel csinálom a dolgom, nem magamat tolom előre, hanem megpróbálom kiszolgálni a bunyósokat.

– Hogy jött maga az ötlet?
– Kokó haveri köréhez tartozva sokat jártam bokszmeccsekre, nagyon megtetszett a ring körüli világ, s kerestem a helyem benne. Sokszor kritizáltam a bírókat, s egyszer Pisti megkérdezte, ha ennyire jól tudom, miért nem próbálom meg csinálni is. Belevágtam, s 2007-ben Puerto Ricóban levizsgáztam. Már megtehettem volna 2006-ban is egy Karib-tengeren ringatózó hajón, de a kapitány bulija túl jól sikerült, így másnap átaludtam a vizsgát Hozzáteszem, e kezdet ellenére komolyan veszem a dolgot, bulizás szigorúan csak a meccs után fordulhat elő.

– Miért csinálja? Pénzért, dicsőségért?
– Azért, mert szeretem és élvezem. Óriási élmény, hogy a világhírű ringszpíker, Michael Buffer már háromszor bemondta a nevemet A pénzről szólva: ez egy olyan hobbi, ami eltartja magát, megélni csak alacsonyabb szinten lehetne belőle, miközben költeni is kell rá, az éves konferenciák például önköltségesek. Nekem így is megéri, dolgoztam Macaón, Kolumbiában, Hongkongban, nagy vágyam, hogy egyszer Las Vegasban működhessek.

– Akkor nem a Klicsko-meccs a csúcs?
– Szakmai szempontból semmiképp, hiszen előre sejteni lehet a végét, inkább kitüntetés a WBO-tól. Sokkal nagyobb a körítés, mint más gálákon, de ettől próbálok elvonatkoztatni, most is háttal ültem a bevonulásnak. Az ezerfős VIP-partira azért bementem.

– Mi a véleménye a pontozói részrehajlásról, a „furcsa” eredményekről? Önt már környékezték meg?
– Még nem, de kíváncsi vagyok a szituációra, várom, hogy visszautasíthassam. Tisztességgel, felelősséggel csinálom a dolgom, ezt látják és értékelik is, úgy érzem, szeretik a pontozásomat.

– Akkor is szeretnék, ha nem a WBO-alelnök Kokó lenne a mentora?
– Akad sok olyan meccs, amire nem Pisti jelöl, szokta is mondani, hogy most már menedzseljem magamat. Persze azért mindig segít, de nyilván nem vállalna felelősséget értem, ha rosszul, tisztességtelenül végezném a feladatomat.

– Mi lesz a következő munkája?
– Passz. Csak azt tudom, hogy novemberben teljesítenem kell a maratont, persze Kokó hatására, aki a futás nagykövete lett. Hoppá, megvan a munka: szombaton az Újpest–MTK NB I-es focimeccs biztosítása, mert azt a cégem csinálja.