Családi vállalkozásban világbajnoki ezüstérmes

Nagy György, a sportlövő szövetség vezetője egyben a curling hazai meghonosítója és válogatott játékosa.

– Apropó, kvóta! Legutóbb Londonban három hatodik helyet szereztünk, ami igazán szép eredmény, de Igaly 2000-es sydneyi bronza és 2004-es athéni aranya előtt és után erősen hiányoznak a magyar érmek.

– Valóban, ezért kell a már meglévő két kvalifikáció mellé minél többet szerezni, mert ez több esélyt ad a dobogóra. Egyébként pedig ez olyan sportág, hogy ha egy számot három napon belül háromszor lebonyolítanak, jó eséllyel rendre mások nyernek, apró dolgokon múlik a siker. Sidi Péter eddigi két hatodik helye nagyszerű, azon leszek, hogy ő is minden lehetőséget megkapjon ahhoz, hogy érmet szerezhessen.

– Talán kevesen tudják, de egy másik olimpiai sportágban is mélyen benne van, sőt ön honosította meg nálunk a curlinget, megépíttette az eddigi egyetlen magyarországi pályát. Miért nem annak a szövetségnek az elnöke?

– Mert ott versenyző vagyok, s úgy gondoltam, az a rendezett helyzet, ha más vezeti a szövetséget. Egy síelés során 38 évesen találkoztam a sportággal, s mivel láttam, hogy a 100 méteres síkfutásban már nem sok babér teremhet a számomra, de a versenyszellem mindig bennem volt, belevágtam. Kimentem Kanadába, ahol egy helyi edző sok mindenre megtanított, úgyhogy végül vb-ezüstig, Eb-bronzig jutottunk amolyan családi vállalkozásban, hiszen vegyes párosban a feleségem a társam. S most az országos bajnokságról két év után ismét bekerültem a férfiválogatottba, az Eb-csapatba, huszonéves társakkal.

– Le a kalappal, de ilyen sportos vénával, ráadásul sikeres üzletemberként nem gondolt arra, hogy megcélozza egy nagyobb, népszerűbb sportág szövetségének a vezető pozícióját?
– Egyáltalán nem. A lövészetet ismerem, szeretem, azért vállaltam el az elnökséget, mert megkerestek innen. Tehát érzelmi okokból döntöttem, máshol ez nem állna fent.