Családi vállalkozásban világbajnoki ezüstérmes

Nagy György, a sportlövő szövetség vezetője egyben a curling hazai meghonosítója és válogatott játékosa.

Egy nyári és egy téli olimpiai sportág a „kisebbek” közül, amit hazánkban egy ember, egy sikeres üzletember köt össze: Nagy György mindkettőt űzte, űzi, miközben a sportlövőket irányítja is a szövetség elnökeként, curlingben pedig válogatott játékos.

– Sokan sokféle okok, ambíciók miatt lesznek egy sportági szövetség vezetői. Önt mi vitte a sportlövészet élére? – kérdeztük a sikeres üzlet- és sportembert.

– 1979-ben kezdtem foglalkozni a lövészettel, ’89-ig puskás voltam, de nem sikerült vb-re vagy Eb-re kijutnom. 2004 táján pisztolyosként tértem vissza, országos bajnoki érmeket is nyertem a központi gyújtásos pisztoly 30+30-as számában. Tehát űztem ezt a sportágat, miközben a kilencvenes években nyolc esztendőn át alelnöke voltam a szövetségnek. Azért távoztam, mert nem tudtam teljes mértékben azonosulni az akkori vezetéssel. Aztán a 2012-es tisztújítás előtt megkerestek a lövők, s megkértek, hogy pályázzak az elnöki posztra. Így tettem, s 2012 decemberében megválasztottak.

– Mostanában rendre felmerül, hogy hány politikus a „kollégája” más szövetségek élén, ami részben nyilván egyéni ambíció kérdése, részben viszont a kiemelt állami támogatás miatt logikusnak is mondható. Ön szerint is?

– Az biztos, hogy én nem vagyok politikus, azért kerültem ide, mert megkerestek, egyébként nem gondolkodtam rajta. De kifejezetten örültem az invitálásnak és szívesen csinálom, úgy érzem, nem politikusként is lehet jól irányítani egy sportágat. Talán ennek a jele is, hogy Sidi Péter a minap szerezte meg a második magyar kvótát a riói olimpiára, vagy hogy nyolc érmet nyertünk a 10 méteres Eb-n. A munkánk kezd eredményt hozni.

– Amikor szűk két és fél éve elnök lett, milyen célokat tűzött maga elé, milyen változtatásokat tartott igazán fontosnak?

– A frissítést, ennek jegyében új szövetségi kapitányt neveztünk ki, Győrik Csabát, és nemrég sikerült megnyerni főtitkárnak Sinka Lászlót, aminek külön örülök, mert ez is egy szakma, és ő máshol már bizonyított. Egy ilyen szakember megkönnyíti az elnök munkáját. Az utóbbi húsz évben az volt jellemző a lövészetre, hogy egy-egy ember köré sűrűsödött, ilyen volt Igaly Diána, majd Sidi Péter. Én viszont úgy gondolom, hogy minél több fiatalt kell utaztatni, versenyeztetni, hiszen így kerülnek elő az újabb tehetségek. A már említett nyolc Eb-érem, közte egy 14 éves lányé, Gáspár Lalitáé, vagy épp Péni István ifjúsági olimpiai bajnoki címe azt mutatja, hogy akik lehetőséget kaptak, azok bizonyítottak is. Fontosnak tartottam, hogy sportdiplomáciai szempontból is megújuljunk, hiszen nem volt egyetlen tisztségviselőnk sem nemzetközi szinten, ezért örültem, amikor beválasztottak az európai szövetség elnökségébe. Harmadrészt a kiemelt sportágak közé tartozva úgy éreztük, kötelességünk minél több világversenyt idehozni, így rendezhettünk tavaly 1934, nyolcvan év szünet után újra koronglövő Eb-t, jövőre pedig a 10 méteres Eb-t, ahol az utolsó 12 olimpiai kvótát osztják ki Rióra.

– Apropó, kvóta! Legutóbb Londonban három hatodik helyet szereztünk, ami igazán szép eredmény, de Igaly 2000-es sydneyi bronza és 2004-es athéni aranya előtt és után erősen hiányoznak a magyar érmek.

– Valóban, ezért kell a már meglévő két kvalifikáció mellé minél többet szerezni, mert ez több esélyt ad a dobogóra. Egyébként pedig ez olyan sportág, hogy ha egy számot három napon belül háromszor lebonyolítanak, jó eséllyel rendre mások nyernek, apró dolgokon múlik a siker. Sidi Péter eddigi két hatodik helye nagyszerű, azon leszek, hogy ő is minden lehetőséget megkapjon ahhoz, hogy érmet szerezhessen.

– Talán kevesen tudják, de egy másik olimpiai sportágban is mélyen benne van, sőt ön honosította meg nálunk a curlinget, megépíttette az eddigi egyetlen magyarországi pályát. Miért nem annak a szövetségnek az elnöke?

– Mert ott versenyző vagyok, s úgy gondoltam, az a rendezett helyzet, ha más vezeti a szövetséget. Egy síelés során 38 évesen találkoztam a sportággal, s mivel láttam, hogy a 100 méteres síkfutásban már nem sok babér teremhet a számomra, de a versenyszellem mindig bennem volt, belevágtam. Kimentem Kanadába, ahol egy helyi edző sok mindenre megtanított, úgyhogy végül vb-ezüstig, Eb-bronzig jutottunk amolyan családi vállalkozásban, hiszen vegyes párosban a feleségem a társam. S most az országos bajnokságról két év után ismét bekerültem a férfiválogatottba, az Eb-csapatba, huszonéves társakkal.

– Le a kalappal, de ilyen sportos vénával, ráadásul sikeres üzletemberként nem gondolt arra, hogy megcélozza egy nagyobb, népszerűbb sportág szövetségének a vezető pozícióját?
– Egyáltalán nem. A lövészetet ismerem, szeretem, azért vállaltam el az elnökséget, mert megkerestek innen. Tehát érzelmi okokból döntöttem, máshol ez nem állna fent.