Ellenjelölt nélkül választották újra a vízilabda-szövetség élére Kemény Dénest, akinek azonban erős „belső ellenzéke” lesz a következő ciklusban – ekként definiálja magát legalábbis Gergely István, aki új tag a testület elnökségében, épp néhány Kemény-fióka – dr. Molnár Tamás, Benedek Tibor, Biros Péter, Vári Attila – társaságában.
– Kemény Dénessel tiszteljük egymást, főként az adott helyzetekre vonatkozó kritikára értve. Sokan viszont akármennyire tisztelik is őt, hozzá képest másként látják a mai vízilabdát – érzékelteti véleménykülönbségüket a Digi Sport tévének hétfőn nyilatkozva Gergely István. Szerinte most majd olyan új észrevételek, irányok érkeznek a vízlabda vezetésébe, amelyek nagyon hiányoztak eddig.
Úgy látja, bizonyos változtatások mellett sokkal gyorsabban kellett volna határozni. Ezek között említette a versenynaptár berendezését, ami sokkal jobban figyelembe vesz más sportágakat, ennek köszönhetően sokkal több nézőt lehet a póló mellé állítani a sport szempontjából üres időszakokban, akik aztán az „ütközős” időszakban is megmaradnak a sportág mellett. Szerinte ez még a legkönnyebben belátható körülmények közé tartozik, hasonlóan a nézők jobb kiszolgálásához, ami a szpíker bevonásában, a mérkőzésekre kilátogatók bővebb tájékoztatásában öltene testet. Továbbmenve azt is képviseli: ha már a délszláv válogatott játékosait a magyar bajnokság „tartja el”, lehessen beleszólásunk akár a kontinentális döntéshozatalba is, ami a versenynaptárat illeti.
Gergely beszámolt arról, hogy Benedek Tibor kapitányi távozásával az ő csapatvezetői, kapusedzői munkája is megszűnik. Más érdekli, mást szeretne csinálni.
Egyvalamiben azonban nem sietne, ez pedig a kapitánykeresés.
– A játékosok edzésben vannak. Egyedül a csapat kialakítása szempontjából kellene minél hamarabb szövetségi kapitány, de annyira azért ráérünk, hogy ebből ne legyen később probléma. Az idei szezonban a csapat nem indul a Világligában, úgyhogy tényleg van idő. Én hiszek a versenyben. Aki úgy érzi, hogy a magyar férfi-vízilabdaválogatott szövetségi kapitánya tud lenni, az vállalja fel azt a felelősséget, hogy meg is mutatja, hogyan, és versenyezzen is a többiekkel. Akik ott ülnek az elnökségben, harcedzett katonák, tudják, mi alapján fogják kiválasztani a megfelelő embert.
Szerinte egy külföldi kapitány elég „komoly sérülést ütne a hajón”, de ő személyesen ezt a lehetőséget sem vetné el. Korábban az is elképzelhetetlen volt, hogy külföldi játékost lássunk a magyar bajnokságban, ma már ez teljesen hétköznapi.
