Kólában méri már a távolságot Fa Nándor: végre szisszent az utolsó is abból a négy palackból, amelyet csapata 89 napja a startnál a gondjaira bízott. Fa a 8. Vendée Globe földkerülő szóló vitorlásversenyen tegnapelőtt megkezdte utolsó 2000 mérföldjét, kapaszkodva a nyugatias szelekbe az Atlanti-óceánon. Azok után, hogy a viadalon 7.-ként tegnap, helyi idő szerint reggel 8-kor – a szponzorok és a média zöld jelzését bevárva – áthaladt a célvonalon a francia Louis Burton (ideje: 87 nap 22 óra), most már a 8. helyen haladó magyar Spirit of Hungaryn (SoH) a világ szeme.
Az alapcélként vázolt 100 napos körbeérést bőven megcsípheti – friss valószínűség szerint – jövő szerdán, a hajrában viszont sok szerencséje egyelőre nincs, a legjobb áramlatokat az égiek mintha elhúznák az orra előtt. A szenvedős haladást okosan kihasználva nem hiába ellenőrzött – mint kiderült – lifegő kormánycsavarokat
A mai legmodernebb IMOCA hajók a test oldalára szerelt „bajuszokkal” (foil) mennek, amelyek erős dőlés esetén a hajó stabil haladását és vízből kiemelkedését segítik.
Persze nem csak a szél miatt nőtt a lemaradása a győztestől majd három hétre, és erről kevesebb szó is esik. Fa Nándor 1998 után csak a négyéves SoH projekt 2012-es bejelentésekor tért vissza az óceáni vitorlázás világába, és sok rutin ide, rengeteg tanulás oda, e sok-sok év alatt legfőképp a gyakorlati tudást tekintve került hátrányba, és hát kár volna elhallgatni, hogy a szabványadó IMOCA 2013-ban úgy változtatott a követelményeken, hogy a legjobbak akár bennfentes információként, jó előre hozzájuk férhettek. A SoH projekt ekkor viszont már előrehaladott állapotban volt, Fa Nándor pedig tapasztalat híján nem vállalta az ultramodern, „bajuszos” konstrukciót. Blogján így ír erről: „Az önbizalom és a vállalkozó kedv nem elég, kell a tapasztalat ezekhez a hajókhoz, meg kell tanulni és szokni a nagy sebességet, ami folyamatosan stresszes, időnként igen félelmetes, a navigációs és meteotaktikai gyakorlatról nem is beszélve.” A SoH sebességét követve a táv jelentős részében azért így is versenyképes volt a legjobbakkal, szégyenkezésre tehát koránt sincs oka, mi pedig egyenesen büszkék lehetünk rá.
A 18,28 méter (60 láb) hosszú, 5,65 méter széles, 4,5 méter merülésű és 29 méter árbócmagasságú (ez egy tízemeletes ház magasságának felel meg) „hölgyet” illetően segítséget kértünk a SoH-csapattól, de lapunkon keresztül is kérik a nyilvánosság türelmét, a vízi csoda részletes bemutatásával így meg kell várnunk, míg Fa Nándor befut Les Sables d’Olonne-ba és a szponzori kötelezettségeken átrágva magát Budapestre érkezik – szűk két hét múlva. Akkor azokra a híresztelésekre is válaszol, hogy eladja-e a Spirit of Hungaryt.
Azt, hogy óceáni szólóvitorlázó karrierjének napokon belül vége, friss blogbejegyzésében is megerősíti. Ugyanitt kiderül az is, a hajóépítéstől – látva a bajuszos csodákat – egyáltalán nem ment el a kedve, sőt: „Gondolkodom egy hajóról, ami versenyképes tudna lenni a mostani szárnyas generációval. A hajó formája, belső szerkezete és a munkatere a fő kérdés. A hajó napokat, heteket rohan 20 csomó feletti átlagsebességgel, és ennek megfelelően kell a munka- és az életteret kialakítani. Nagy kedvem lenne megvalósítani, de már nem magamnak. A most legjobbaknak is második, harmadik köre, mire összeáll a teljesítmény eredménnyé, pedig ebben nőnek fel, van kiktől tanulniuk, és végigjárják az ábécét.”
